Azért születtünk, hogy mindenünkkel, amink van annak akaratát teljesítsük, aki életre szólított minket. A gyermek nő és még nem tudja, mi lesz a dolga itt a földön. De azt megtanulja, hogy neki kötelességei vannak. Aki ezt nem tanulja meg, az soha nem fogja igazán az Urat szeretni. Minden képességünkkel egy ügyet szolgálunk. Annak az ügyét, aki minket megváltott. Hogyan? Hogy megpróbáljuk elmondani valahogy a többieknek, kicsoda Ő számunkra és mit tett értünk. De az emberek nem kíváncsiak ránk. Valahogyan fel kell keltenünk az érdeklődésüket. Nem akarnak meghallgatni minket. Akkor eljátszunk nekik egy történetet. Ebben a történetben azt akarjuk bemutatni, hogy érdemes várni az Úrra, érdemes odafigyelni ránk, mert amit mi mondunk, az élet halál kérdése. Ehhez kell az, hogy mindenemmel, amim van, amit tudok, rendelkezésére álljak az Úrnak. Hogyan? Azt mondja az Úr: „Engedelmeskedjetek egymásnak Isten félelmében”. Tehát odafigyelünk egymásra, és nem kikacagni, kigúnyolni, lefőzni akarjuk egymást, hanem segíteni. Úgy, hogy azt, ami az én feladatom, maximálisan megcsinálom. Ehhez csak meg kell fogadnom az instruktorom szavát, és a képességeimet: fantázia, leleményesség, latba vetem, és odaszánom magam arra a kis időre, amíg próbálunk. Az, hogy érzek, gondolkozom, el tudok játszani valamit, utánozni tudok valamit, azért lehetséges, mert egyszer én is megfigyeltem, és megjegyeztem azt. Nyitott szemmel járok, és elraktározom magamban a benyomásokat. Még az érzéseket is, amiket egyik másik esemény kiváltott belőlem. Onnan tudom azt is megállapítani, hogy kinek hihetek, és kinek nem, hogy mennyire igazak a reakciói, hogy azonosak azzal a jelzései, amit mond. Az embert elárulja a viselkedése. A színház az egyik legkitűnőbb iskola, hogy felfedezzük sajátmagunkat, és a világot, és megismerjük a képességeinket, amiket Isten szolgálatába állíthatunk. Elsősorban Istennek akarunk tetszeni. Ez akkor valósul meg, ha mi magunk mindent megtettünk azért, hogy a feladatunkat elvégezzük. Ebben a munkafolyamatban nagyon sok öröm és nagyon sok kínlódás is van. E nélkül nem megy. Le kell győznöm az ellenszegülésem, a lázadásom, és mozgósítanom kell a jó-szívem, az engedelmességem. Kész kell legyek a játékra. A színháznak is vannak íratlan szabályai. Pld. Nem mehetek be a színpadra, csak a szituációba. Tehát, amikor belépek a színpadra, akkor egy buszmegálló várójához érkezem, és ezt onnan fogják tudni, hogy én elhiszem, és úgy viselkedem. Ettől kezdve mindenkihez úgy viszonyulok, mint aki ugyancsak a buszmegállóba jön. És beindul a fantáziám. Mit csinálok én, ilyen esetben, mit láttam másoktól, mit csinálnak ilyen esetben. És kit alakítok én, és az mit csinál ilyen esetben. Ha sosem láttam, akkor elképzelem. És kipróbálom. Eljátszom azt, amit elképzelek. A társam szintén. És ha sikerül, akkor együtt vagyunk egy helyzetben, aminek mindenki örül, mert felismeri, és olykor magára ismer benne. Se iskolában, se színházban, se más munkahelyen nem lehet rendetlenkedni, szót nem fogadni, mert akkor hiányozni fog az az idő, amit erre a tanulásra, játékra, munkára szántunk. És később kell pótolni. Az időt már csak ellopni tudod más dologtól, amit abban az időben kell végezned. Tehát tékozolsz. Miért is mondja az Úr, hogy engedelmeskedjünk egymásnak Isten félelmében? Mert az ideje mindenkinek rövidre van szabva itt a földön az örökkévalósághoz képest, és csak addig szolgálhatjuk az Urat, amíg itt vagyunk. Csak addig tehetünk érte valamit, amíg erre időnk van. Ezért kell kihasználni jól azt. A jutalma meglesz Nála is, de már itt a földön is, mert sikerülni fog, és ez már nagy örömöt okoz. Mint a jól elvégzett munka utáni. Remélem ismeritek. Ha az ember ötöst kap, mert megérdemelte, ha megdicsérik, mert jó volt, ha megköszönnek neki valamit, mert segített, ez jó érzéssel tölti el a szívet. Ettől erősödik az ember lelke. És nekünk izmos lelkűeknek kell lennünk. Hát ezért kérlek titeket, hogy szedjétek ráncba magatokat, és parancsoljátok meg magatoknak, hogy engedelmeskedjetek a jó tanácsnak. Figyeljetek oda, legyetek csendben, mert mialatt nézed a másik jelenetét, a te szerepeddel kapcsolatban új dolgok, ötletek jutnak majd eszedbe. Így tudod csiszolni a te elmédet, így tudod „szolgálatba” állítani minden porcikádat, testrészedet, így leszel hasznos. És azzal, amit most csináltok tulajdonképpen olyan munkát végeztek, amivel önmagatokat fejlesztitek. Azt mondja a Biblia: A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság. Mit jelent ez? Azt, hogy nem figyel oda, mit mondanak neki a felnőttek, ezért aztán megy a maga ostoba feje után, és nem tudja, hogy ha átrohan az úttesten, elütheti egy autó. Miért is kell neki odafigyelni a szülei, vagy a felnőtt szavaira? Mert az már többet tud, és a gyermek is attól fogja megtudni, ha ráfigyel, szót fogad neki. A Biblia bolondságnak nevezi azt is, ha felel valaki mielőtt meg nem hallja. Azaz, már akkor feleselsz, megjegyzést teszel, cserfes módon visszaszólsz, mielőtt megértetted volna, mit mondtak neked. Ahhoz, hogy értelmes légy oda kell figyelned, oda kell hallgatnod. Különben Jézus tanítványa sem leszel soha. Az Úrnak minden parancsa tanács. Amivel jó élni, mert megtelik a bensőnk valódi eledellel, ami akkor is a miénk, amikor bajba keveredünk. Ha ismerjük a szavait, és szót fogadunk Neki, akkor jó dolgunk lesz, és hosszú életünk itt a földön. Különben csak bukdácsolni fogunk, lemaradunk, mások segítségére szorulunk, ahelyett, hogy mi segíthetnénk másoknak, soha nem leszünk semmiben kiválóak, és emiatt boldogtalanok is leszünk. Pedig csak azon múlik, hogy akkor, amikor ott volt az ideje, megtettünk e mindent azért, hogy elégedettek legyenek velünk a szüleink, és mi is örüljünk magunknak. Mert engedelmesek voltunk az Úrnak, aki azt mondja: engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Azzal, hogy nem figyelsz egy felnőtt szavára, nem tiszteled őt, de Istent sem, aki a saját képmására alkotta azt a felnőttet. Ha kigúnyolsz valakit, Istennel csúfolkodsz. Ha kinevetsz valakit, Istent neveted ki. Ha elkésel valahonnan, Istent várakoztatod. Ha nem tanulod meg a leckédet, ha letagadod a dolgaidat, Istennek hazudsz, Istent akarod becsapni. És Ő mindent tud rólad. Ilyen állapotban Őt nem szolgálhatod. De ha a szívedben az van, hogy akarod tenni, amit mondanak, akkor Ő segít abban, hogy sikerüljön. Akaratod ellenére nem tesz kereszténnyé. Tehát: ahhoz is, hogy jó dolgod legyen az életben, és ahhoz is, hogy Neki szolgálj, és Ő is elégedett legyen veled, most azt a feladatot, amit rád bíztak, a tőled telhető legnagyobb odaadással kell véghez vinned. Amiben nagyon sok örömöd lesz.