Álmomban kisgyermeket tartottam a karjaimban, csecsemő volt és beszélt, kommunikált valahogyan hozzám, hogy bekakilt. És tényleg. S még a feje is kakis lett.

Siettem kivinni, megfüröszteni. És felébredtem. Sokszor álmodom ilyesmiket gyermekekkel, akik bajban vannak.

Isten Szelleme szól? Mi mind, akik újjászülettünk, Isten gyermekei vagyunk.

Tegnap reggel azért imádkoztam, hogy Isten erősítse meg bennünk az új teremtést, hogy tudjunk ellenállni a gonosznak, a kísértéseknek és győzni tudjunk. Hogy ne feledkezzünk el arról az áldozatról, amit értünk adott: Jézus Krisztus kereszthaláláról.

"Aki győz, örökségül nyer mindent".

Legalább magamat ne csapjam be.

Olyan sokféle szemszögből, megvilágításból nézhetem végig az életem - de az eredmény ugyanaz: emberileg csődöt mondtam.

De van bennem egy pici láng. Az a pici elég ahhoz, hogy ne adjam fel - ez Ő maga, az Úr Jézus, az Ő Szelleme által.

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess" - milyen igaz! Ugyanabban esem el, amit másban elítélek. A legjobb "letenni a fegyvert", és nem harcolni az Úr ellen.

Nem voltam türelmes és engedtem a haragnak a családom irányában. Állandóan "tetszeni" akartam valakinek. Hogy megdícsérjenek, erre szomjaztam. És ezért tettem mindent. Az Úr dicséretére is gondoltam és vágytam-vágyok, de előbbre helyeztem az emberek dicséretét. Azt hittem, az Úr majd "megveregeti a vállam", ha hirdetem az evangéliumot - de azzal nem számoltam, hogy ezzel kivívom az egész világ haragját.

Bár azért mégis. Igen tudtam. Csak nem mértem fel az erőm. Én ehhez, hogy ezt az általános támadást elviseljem, sőt, le is győzzem, kevés vagyok-voltam. És amíg a közösség ereje megtartott - ment is. De most már ez nincs. És most ez a próba ideje. És mit talál bennem az Úr? Semmit, amit megtartani érdemes. Még az igéjét is el-elfeledem, sok kiesik az emlékezetemből - nincs akikkel hitben és érdemben meg tudnám osztani. Nem akarok ezzel bántani senkit! Csak, ahogy a szívem, és az Úr tudja, úgy ember sosem tudhatja. Hogy állította ezt egyik testvérnőm! És magamban elítéltem ezért. De ugyanazt élem át én is. Kire számíthatok? Ember nincs, én sem vagyok megbízható - marad az ÚR. Ez a legjobb. Ő a minden. És a picinyke kezdetet is meg tudja áldani. A magból kihajt az élet.

Mai ige: Lukács 20:27-47

Lukács 21:1-38

Filippi 3:8-14

És ezekből is: a Lukács 21:14-18, a Lukács 21:34-36 és a Filippi 3:8-14.

Szóval, ami készen van, azt el kell érni. Futni kell, küzdeni érte, meg kell tudni ragadni, őrizni, hit által.

Ez a feladat, küldetés, harc - sokféle módon mondhatom.

Hálás vagyok a testvéreimért, akik imádkoznak, imádkoztak értem folyamatosan. Csodálom egyik-másikuk erős meggyőződését, kitartását, buzgalmát. Bár csak egy kevéske szorult volna belém is, abból a hitből, amit ők kaptak!

De ugyanabból a tárházból "gazdálkodhat" mindenki: Isten Igéje, Szelleme, közel az ember szívéhez, szájához...

Ezért is írtam, hogy ez volt a mai eledelem az Igéből, mert ezt olvastam. Megerősít az Úr abban, hogy mi szenvedésre rendeltettünk. Ki kell tudni tartani...