De nem ez a lényeg.
Állandóan halogatom a legfontosabb dolgot: utánanézni, meggyőződni az ige igazságáról.Most pld. konkrétan a nőkkel szembeni parancsáról, és az üdvösség kérdésével kapcsolatos kinyilatkoztatásról.
Ha teljes szívvel hinnék, rohannék az utcán, és mindenkinek mondanám: térjetek meg, míg nem késő! De rögtön beugrik Jónás esete, aki ugye megláthatta, hogy az Úr valóban könyörülő, és nem törölte el Ninivét.Akkor meg minek kimenni, mikor azért imádkozunk, hogy az emberek megtérjenek, az emberek üdvözüljenek? Hiszen az Úr könyörülő és meghallgatja a kéréseinket, tehát nem "pusztul még el Ninive", még van idő.
De hogy kinek mikor jön el az "ő" második Ninivéje (tudjuk, hogy végül is elpusztult!), nem tudni.És az üdvösség: adott, mert az Úr megszerezte számunkra, mégis "munkálni kell" nekünk is azt. Akkor hogy van ez? Ha úgyis üdvözülünk, minek a sok kínlódás? Ima, böjt, gyülekezeti élet, elszenvedni a hitetlenek "leszektázását", stb.
És a nők, akik nem másodrangúak, mégis lenézettek, mellőzöttek általában a gyülekezetekben, holott sokuk többet foglalkozik az Úr dolgaival, mint a férjük.Ha szó szerint veszed az Igét... de ha nem, hanem Szellemben vizsgálod, a Szellem által, akkor SEM LESZ MÁS AZ IGE. EZ NEM VÁLTOZIK.
Minden bizonyságom azon alapszik, hogy nekem, mint nőnek, mit mutatott meg az Úr, azzal, hogy engedelmeskedtem a férjemnek, stb, ahogy az Ige parancsolja. Ha most ezt tévedésnek fogjuk fel, akkor kárbaveszett 20 év engedelmes hit az Igében?Elképzelem magam az Úr napján, amikor majd számot adok az életemről, és lehet, hogy vitatkozni fogunk az Úrral? Hogy, de Uram, hát nem az van a Te Igédben?... És akkor Ő majd azt mondhatja, hogy nem Szent Szellem által olvastam és engedelmeskedtem. Vagy egyik ige felülírja a másikat?
Nem hiszem.Mert az Úr ÚR. És szerető, és könyörülő és OKOS, és BÖLCS, és nem VITATKOZIK, de nem is NÉZ LE, hanem TÖRŐDIK VELÜNK.
És amikor azt mondja, hogy a Szent Szelleme elvezet bennünket minden igazságra, akkor az úgy is van, úgy is lesz.Biztos. Ámen. Igaz.
