„…törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál”. „ Mózes mondja ezt az Úrnak, mikor a nép bűnei megbocsátásáért könyörög, akik, amíg ő a hegyen volt az Úrral, bálványimádókká váltak.
Az Úr válasza pedig: „Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.”A Jelenések 3:1-6-ban arról ír, hogy van egy élőnek nevezett, de halott gyülekezet. Halófélben levő hívőkkel, akiknek nem teljesek a cselekedeteik az Úr előtt. Isten figyelmezteti őket, hogy térjenek meg. Emlékezzenek meg, hogyan vették, és térjenek meg.
Van köztük kevés név, akik nem fertőztették meg a ruháikat, amelyek még nem fehérek!, és ők majd fehér ruhát kapnak, mert méltókká váltak rá. Mert győztek, mert megharcolták a hit szép harcát. Az ő nevüket nem törli ki az Úr az élet könyvéből.Tehát az Úr kitörölheti neved a könyvéből. Ha győzöl a világ fölött az Úrba vetett hited által, akkor nem.
A Jelenések 3:14-22 is megtérést sürget. Ne légy langyos. A 3:7-13 arról ír, hogy meg kell tartani az Úr béketűrésre intő beszédét, azt, ami nálunk van. A 2:26 pedig így szól: „ És aki győz, és akik mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok fölött.”Hasadat tartsd jól az én beszédeimmel. Az én beszédem szellem és élet. – mondja az Úr
. Az Ige arra figyelmeztet, hogy győzni kell, ahhoz, hogy ne töröljék ki a nevünket az élet könyvéből.„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és többé onnét ki nem jő, és felírom reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jelenések 3:12
Fel van írva a nevünk az élet könyvébe. És ha valaki nem találtatik beírva, a tűz tavába vettetik.” Jel. 20:12-15A könyvben benne vannak a cselekedeteink mind. Azok szerint leszünk megítélve. A hit cselekedetek nélkül halott.
A gyávák, hitetlenek, utálatosok, gyilkosok, paráznák, bűbájosak, bálványimádók, hazugok – a második halálban részesednek, ez a tűzzel és kénkővel égő tó.Új nevet kapunk az Úrtól, ha győzünk, de győznünk kell!
Én azt látom, hogy azzal, hogy megfordulunk életünk eddigi útjáról és az Úrhoz igazítjuk a lépéseinket, befogadjuk az Ő szavát, amit megismerünk, és újjászül bennünket, mert hiszünk benne, és engedelmesek vagyunk az Ő beszédének, és kitartunk ezen az úton, ami Ő maga, és ha el is esünk, ha le is térünk, visszatérünk, mert meghalljuk a hangját, és újból megfogadjuk a Szavát, akkor, de csakis akkor, mikor ott állunk majd az ítélőszéke előtt: Krisztus széke előtt, megjutalmaz és nem törli ki a nevünket a könyvéből. Hanem kapunk egy új nevet, amit senki sem tud.„ És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik.” (Jelenések 19:11-13)
Vizsgáljuk meg a cselekedeteinket, ha az Úrtól valók-e.Beszélne-e az Úr valakinek a háta mögött?
Zúgolódna-e bármiért is?Félne-e bármitől is?
Helyesen tudna-e felelni bárkinek is?Kedvezne-e önmagának bármikor is?
Idétlenkedne-e, humorizálna-e, ízetlenkedne-e bármikor is?Indulatoskodna-e, trágár szavakat használna-e, hogy a saját igazát védje, bármikor is?
Önmagáról, mint az Atya küldöttjéről szólt, mindig az Atyára, az igazságra irányította a figyelmet, nem a saját emberi személyére, és ő maximálisan azonosult az Atyával, - mert egy is VELE – irgalmasságot gyakorolt a bűnösök felé, akik belátták, hogy azok, a betegek felé, akik szükségben voltak – de senkit nem kényszerített semmire!Kövessetek, mondta. Nem jósolta, nem erősítgette, nem bizonygatta a maga igazát, hanem kijelentette az Igazságot. Amit mondott, megtörtént. Meg lehetett vizsgálni, meg lehetett próbálni a szavait. Valóban megszabadított, de nem olvasott rá senkire! Hogy ez és az lesz, hidd el, láttam, aztán évek múlva se történik semmi. Ilyet nem tett.
Hívta az embereket megtérésre, voltak akik követték őt, de még azokat is megpróbálta, megrostálta, így maradt vele csak 12. Így marad mindig a maradék. Az egyharmad.Aki felismeri önmaga bűnösségét és az Úrhoz akar kerülni, az látja, hogy csak úgy megy ez, ha elhagyja a bűneit. És bűnnek nevezi azt, amit az Úr is annak tart.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk ő hozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Ő is tiszta.” 1 János 3:2-3„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.” 1 János 3:10
„Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe…” 1 János 3:6„Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.” 1 János 3:14/b
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?” 1 János 3:17„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.” 1 János 3:22
„És aki az ő parancsolatait megtartja az ő benne marad és Ő is abban, és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott.” 1 János 3:24Kulcsige: „Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot. (tehát le fogja győzni, jövő időben!), és az a győzedelem, amely legyőzte a világot (Múlt időben!) , a mi hitünk.” 1 János 5:4
A hit már legyőzte. Ezért állandóan hitben kell maradnunk. Ha hitben maradunk, meg tudjuk tartani Isten parancsolatait. Akkor nem nehezek.A bűn kioltja az életet, azaz megszakítja a kapcsolatot az élettel, a Forrással, az Úrral. Ezért írja: „Ha valaki látja azt, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn is, az ilyenért nem kell könyörögni.”
„Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, hanem megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” 1 János 5:18Meg kell őrizni magunkat a bűntől. Ez a mi dolgunk. Maga Isten őriz bennünket hit által, az Ő hatalma, az üdvösségre- de ehhez hitre van szükség. Ezért kell imádkozni szüntelenül, mert nélküle nem megy, „… nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Ezért kell betöltekeznünk Szent Szellemmel, Igével jól tartani a bensőnket, táplálni a belső emberünket, hogy meg tudjuk harcolni a hit szép harcát. És ne feledjük el, hogy harcról van szó. Amiben a győzelem garantált, de a harcot nem kerülhetjük ki.
