Aztán eszembejut, hogy tényleg vagyok valaki, mert szeret az Úr! És ez megmásíthatatlan, és nem függ attól, hogy mit csinálok! Nem a teljesítményemért szeret, hanem, mert hittem-hiszek Neki, mert megvásárolt magának. Sőt, még mielőtt hittem volna Neki, már szeretett, előlegbe! És ennek folyományaként szeretem én is Őt! De nagyon. Mindig megnyugtat, megvilágít, beküldi sugarait igéin keresztül az életközegembe, a szívem közepébe... és ÉLEK. Mert már nem is én élek, hanem Ő ÉL BENNEM.
Járkálok, és hordozom Őt a szívemben. Járkálok, és az ember között jár velem, bennem az Úr.És szeretem, mert szereti bennem az Úr, az embereket. Nem a cselekedeteiket, bár sokuknak azokért is hálás vagyok.
A nevem fel van írva az élet könyvébe.És ezért is, mert már tudom, hogy nem földi teremtmény vagyok már, hanem mennyei, meg akarom tanulni mindazt, amit rólam állít az Úr. Ki is vagyok általa, benne. Erre való az Ő igéje. Minden benne van, amire szükségem van, ahhoz, hogy felismerjem, megtudjam, átprogramozzam az elmém, az értelmem, hogy ne úgy gondolkozzak magam felől, mint megtérésem előtt, mikor még a halál állapotában voltam, hanem, mint feltámadt, új teremtésről, aki minden mennyei áldással el van látva, Krisztusban.
Minden "fegyver", amit az Úrtól kaptunk, ezért adatott nekünk. Az Ige tápláléka, a szellemi fegyverzet, az erő, az öröm a Szent Szellem által - mind annak a hitnek és tudatnak a következménye, hogy "amely életet ebben a testben élem, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem, hogy én Isten igazsága legyek Őbenne."Ennél tömörebben senki sem fogalmazhat.
