Bármit mondok banális, előrelátható, elkerülhetetlen. Semmik vagyunk ami az elhárítását illeti. Még az Úrral sem biztathatlak, aki mindezt előre kijelentette. Sokan elesnek, mondta, s mi becsuktuk a fülünket, mert csak rózsaszínű ködöt akartunk látni. Mámorosak voltunk, boldog bohók. Olvasom, hogy olyan grippeneink vannak, amire unokáim, ha értelmesebbek lesznek az átlagnál, akár pilótái is lehetnek. Felköltöznek a levegőbe, ahonnan csak egy piszokfolt, amit el akarnak tüntetni a föld színéről

- ahogy az a régi költő, izé, hogyishívják, ja, valami radnóti megírta versben, na hallod! még szórakoztak annakidején az emberek ilyen marhaságokkal, mint költészet, színház, stb. agyrémek. Már tudjuk: vagy ölsz és élsz, vagy halsz, mert ölnek - nincs más lehetőség.

Előhúzza reggeli fiókját, bekapja pasztilláit, kezdődhet a buli. Izmai feszülnek a doppingszerektől. Ideje pont annyi, amennyit elbír, nincs rinya. Halad az ember. Este látja napi  teljesítményét a tenyerén világló képernyőn. A bogyók szétolvadnak szájában s már édesen álmodja magát abba a helyzetbe, amit a leginkább kíván. 

A többi is megvan írva előre már jó régen.