1Kor1:19 "szükség h szakadások legyenek közöttetek,h a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek"
Kik a kipróbáltak? A távozók vagy a maradók? Vagy néha ez, néha az?
1. -ha a távozók, akkor az gondolom, az az eset áll fenn, mikor az egyén túlnő szellemileg az adott közösségen. vagy nem vevő a folytatásra a közösség, vagy egyszerűen el kell mennie, mert túl sok
2. ha a maradókat nevezi kipróbáltaknak az Ige, akkor rossz irányba kanyarodhatott el az egyén, és "kiveti" a közösség magából
C.részlet Ruff Tibor: Egyház és korszellem c. irásából:
"Az utolsó egyháztörténeti kor az igazi Egyház megdicsőülésével és elragadtatásával ér majd véget. Azonban közvetlenül ezt megelőzően még egy utolsó, minden eddiginél drámaibb változás fogja megrázni Isten újszövetségi népét: a nagy aposztázia, amelyről Pál apostol beszél: „Nem jön el az [Úr napja], mígnem bekövetkezik előbb a szakadás [aposztaszia], és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia…”(2Thesz 2:3) Ez a görög szó elválást, elszakadást jelent, és a bibliai nyelvezetben – a váláson kívül – a Törvénytől, a hittől és az Egyháztól való elszakadásra is használják. A laodikeiai korszak vége szükségszerűen vezet a testi-pszichikai, illetve a szellemi szinten élő hívők szétválásához, elszakadásához. Az egyháztörténelem során ehhez a két kategóriához tartozó keresztények mindvégig egymás mellett éltek a gyülekezetekben, hiszen emberileg nem lehet és nem is szabad őket szétválasztani: mivel a szíveket egyedül Isten ismeri, ezért senki sem tudhatja, kiből milyen jó vagy rossz bújhat még ki. Az egyháztörténelem végén azonban a szíveket ismerő Isten szétválasztja a névleges keresztényeket a ténylegesektől. Erről szól a konkoly és a búza példázata is, amely szerint az Úr megtiltja a szolgáinak, hogy az aratás előtt kitépkedjék a konkolyt a búza közül, mondván, hogy azzal együtt esetleg a búzát is kitépkednék. A példázat magyarázatában azonban Jézus így jellemzi az egyháztörténelem végét: „Az aratás ennek a világkorszaknak a lezárása; az aratók pedig angyalok. Ahogy tehát összeszedik a konkolyperjét, és tűzben elégetik, így történik majd a világkorszak lezárásakor: az Emberfia el fogja küldeni az angyalait, akik összeszednek a királyságából mindenkit, aki bűnre csábít, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz! Akkor az igazak felragyognak, mint a nap, Atyjuk királyságában.” (Mt 13:39–43) Az Újszövetség teljes bizonyossággal kinyilatkoztatja, hogy az Egyház történelme – minden korábbi problémája, baja és romlása ellenére – dicsőséggel és teljes győzelemmel fog végződni: „Krisztus is szerette az Egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az Egyházat úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5:25–27) Világos, hogy a mindenható hatalommal uralkodó Krisztusnak ezt a szándékát semmi sem hiúsíthatja meg, ezért bizonyos, hogy az Ige és a Szent Szellem ezeket a célokat megvalósítja a tényleges keresztényeken, az igazi Egyházon. Ez az Egyház dicsőséges lesz, vagyis semmiben nem szenved kudarcot, amit Isten az Egyház felől eltervezett. Jól látható ebből az igéből, hogy minden bűntől mentes, szellemi-erkölcsi értelemben is teljesen szent és tiszta lesz. Ima nélkül nem sikerülhet!Ha valaki azt kutatja, Jézus milyen és hány dologról mondta meg konkrétan, hogy mit imádkozzunk, meg fog lepődni. A „Miatyánkon” kívül mindössze két konkrét útmutatást adott erre nézve. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy ez a kettő bizonyára nagyon fontos számunkra; és ha Jézus külön konkrétan kiemelte ezeket, hogy imádkoznunk kell értük, akkor egészen biztosan így is kell tennünk. Nos, a két, Jézus által megadott imakérés közül az egyik az Egyház utolsó korszakára vonatkozik: „De vigyázzatok magatokra, hogy a szívetek sose nehezedjék el mámortól [vagy: kiábrándultságtól], részegségtől és az élet gondjaitól, hogy ne lepjen meg benneteket az a nap váratlanul, mint egy csapda – mert hirtelen érkezik el mindazokra, akik az egész föld színén laknak! Minden időszakban éberen virrasszatok, és könyörögjetek, hogy legyen erőtök felülkerekedni és megmenekülni mindazoktól, amik történni fognak, és megállhassatok az Emberfia előtt!” (Lk 21:34–36) A keresztényeknek tehát rendszeresen imádkozniuk kell önmagukért és testvéreikért, hogy a laodikeiai korszak kísértésein és próbáin a lehető legtöbben győztesen felül tudjanak kerekedni, és Jézus eljövetelekor már méltók legyenek a Vele való találkozásra. "
D.Egy kicsit menjünk még beljebb - ebbe a kérdésbe. Ha szükséges a szakadás - akkor törvényszerű. Persze, hogy nem jó - mert az lenne jó, ha az egyház megmaradna szeplőtelennek, tisztának - egészen világosan mutatna Jézusra. Sajnos nem igy van, ezért a tisztulás, szeparálódás szakadással jár. Nem lehet például a katólikus egyházat biblikussá tenni - ezért vált ki belőle az ébredés népe. Luther, később Kálvin - vissza az Igéhez - egy tisztulás lépései. A sötétségnek nincs közössége a világossággal. Persze, nem a világosság haragszik a sötétre, hanem a sötét a világosságra. Isten nem azt mondta, hogy maradjunk akkor is a sötétben - hanem mondjuk el egyszer, kétszer - utána poroljuk le a lábunkat is és menjünk tovább. Nem ottmaradva kell akkoris harcolni. A lelki fegyverzet listája jutott eszembe az Efezusi levélből. Mi felöltözünk reggel és igy indulunk. Üdvösség sisakja, békesség saruja, igazság mellvasa és kezdjük a küldetésünket minden nap. Akinek nincs ilyen, mégha nem is tudja megfogalmazni, hogy mi is a baja - de nincs neki valamilye azt érzi - nos, ne csodálkozzunk, ha gyülöl minket a világ. Nem is tudja miért, de nagyon vicsorog. De azt is tudjuk, hogy nem test és vér ellen van tusakodásunk - viszont a szeparálódás, elkülönülés Isteni parancs.
E.Erre azt mondják, hogy ébredés. Mert ennek meg kell történie. Rengeteg egyházban vannak padban ülő kersztyének. Mert a jelenések könyvében, ahol a hét gyülekezettnek szól Jézus angyala. Valamelyiket meginti, valamelyiket megdicsér, valamelyiket: "
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból."Jelenések 3:16. Ezek szerintem a mai gyülekezetekre is igazak. Szakadás oka pedig mindig azért van, mert nem az igét veszik vezetőzsínorként!Nagyon várom már,hogy ez a folyamat elinduljon! F. Olvasgatom amit írtok a szakadásról. Sok mindennel még egyet is értek. De vajon átéltétek már ezt ? Tudjátok milyen fájdalommal jár? Nálunk még a gyülekezet alakulása után nem sokkal volt egy ilyen kisebb fajta szakadás, amikor egy engedetlen vezető köré csoportosultak némelyek. Emlékszem milyen fájdalommal járt, amikor elmentek. Még ma is fáj. Sokszor jutnak az eszembe, és tudom, hogy kisiklott az életük és ez nagyon szomorú. Azért mert nem értettünk egyet én még nagyon szerettem őket. Csak reménykedem, hogy lesz rendezés a számukra. G. én is már többször volt, hogy továbbléptem., kiszakadtam. meggyőződésből, lelkiismeretfurdalás nélkül. mert éhes maradtam. s a többieknek nem volt éhségérzetük. és volt, h egem, minket hagytak el, hasonló okonál fogva. vmi kevés volt neki ott,ahol én elégedett voltam.Akkor, ha jól értelmeztem, összegezve, amit írtatok:
a szakadás egyértelműen rossz, Istennek nem tetsző dolog.de megtörténik sokszor, mivel nem követjük tökéletesen az Urat. van, h elmegy a testvér, pedig nem kéne, s az a rossz út, máskor pedig az elválók azok, akik a keskeny úton maradnak, s a maradók a tévedők.
Jó megbeszélni a dolgokat....
