Megtudtam azt, amit addig nem, hogy van Isten, aki nem hagyta magára az emberiséget, csak az emberiség fordított hátat neki. De van szabadulás ebből az istenhátamögötti állapotból.
Nos, a szocializmus egyenlő butaságban tartotta az embereket, a demokrácia kiteljesedést ígért, ahol minden ember saját képességei szerint boldogulhat. Vége a szellemi diktatúrának. Gondolkozhatsz a saját fejeddel. Nem kell félned semmitől.És tanulni kezdtem ezt a rendszert. A bőrömön. Volt munkahelyem "kivetett" magából, újat kellett keresnem. Rájöttem, hogy a pénz nem ördögi, hanem olyasvalami, amivel okosan kell gazdálkodni. Hogy meg kell tervezni az életet, hogy " be kell fektetni" a jövőbe, például azzal, hogy a képességeim arra használom, hogy megtanuljak egy másik "szakmát".
Kormányok jöttek, mentek. De azt megtanították nekünk - már aki megtanulta - hogy gondoskodni kell magunkról, a szeretteinkről, mert az állam nem fog, nem tud, nincs rá és nem is volt benne elég szeretet és törődés az egyén felé, mert ez teljes elnyomásba fulladt. Ha az állam mondja meg, mire van szükségem, ha ő szabja a feltételeket, és még azt is, mi az, amihez nekem tehetségem lehet, az régen rossz. Az állam élhető társadalmi rendszert kell biztosítson, ahol az állampolgárok dolgozni tudnak és azon lenni, hogy az egész országnak jó legyen. Tehát öngondoskodunk magunkról, hogy ne terheljünk meg mást ezzel a feladattal. És ez teljesen bibliai.Ennek a felállásnak volt egyik része a magánnyugdíjpénztárak megalakulása.
És most az egészet áthúzta egy új kormány új döntése. Sőt, amit eddig jónak tartottunk, hiszen ez volt az első lépés, hogy a csökkenő népességű Magyarország jövője valamiféleképpen biztosított legyen - rossznak van kikiáltva, nyerészkedő cégeknek titulált szervezeteknek, akik eltőzsdézik az emberek pénzét. Ez nem igaz!Az viszont sajnos igen, hogy egy rossz szó a kormány részéről, és borul minden. A nehezen felépített bizalom, a törődésnek egy végre pályára állító gyakorlata, hogy tégy valamit magadért, ne várj mindent az államtól, vagy mástól, omlik össze egy pillanat alatt.
Mi is a teendő hát?A Biblia szerint úgy kell élni, mint aki nem ennek a világnak él, hanem az örökkévalóságra készül. Ami nem azt jelenti, hogy ne gondoskodj magadról, hanem, hogy ha tőled független okok miatt kudarcra van ítélve a munkád - ne ess kétségbe. Végül is teljesen felesleges aggódni a nyugdíjak miatt is. Majd fájjon a feje a kormánynak miatta, ha majd nem tud nyugdíjat fizetni anno... Persze, akit csak a ma érdekel, az könnyen beáldozza a jövőt. De milyen jövőt? Mikor az Úr azt mondja: "emeljétek fel a szemeiteket és lássátok meg, hogy elközelgett a ti megváltástok..." Hiszen bármikor visszajöhet!
David Wilkerson jut eszembe, akinek igen komoly kijelentést adott az Úr a jövővel kapcsolatban, és mikor megkérdezte az Urat, mit tegyünk, Isten csak négy szót mondott neki: Minden Isten hatalmában van.A Biblia azt tanítja, hogy ne aggodalmaskodjunk semmi felől, elég minden napnak a maga baja.
Úgy kell élnünk itt a földön, mint akikért az Úr bármikor visszajöhet. Végül is, minden aggódás, ami az életemben felmerült, felesleges volt. Mikor nem tudtam, mihez kezdhetek, és teljesen sötétben volt előttem a jövőm, de bíztam az Úr Jézus ígéreteiben, hogy nem hagyja éhezni az övéit, és betölti a szükségeit, és adakozóvá teszi őket, nem fognak szűkölködni - én ezt teljesen elhittem és az Úr meg is cselekedte az életemben.Most is felesleges minden aggódás. Hagyd az Úrra a te útjaidat, majd Ő teljesíti. Ő tudja jól, mire van szükségünk.
Ha most kiveszi a kezünkből az öngondoskodásnak ezt a formáját, akkor nyugodtan el is engedhetjük. Végül is csak az számít, amit az Ő dicsőségére teszünk. Ha takarékoskodunk, az Ő nevében tesszük, ha adakozunk, szintén, ha nem aggódunk, Benne bízunk, ha pedig Benne bízunk, akkor tudhatjuk, hogy minden, amit itt a földön teszünk, az Ő nevében tehetjük, és ezért majd megjutalmaz minket.Nem az számít, milyen munkád van, hanem hogy hogyan végzed. És ezt Ő kéri majd számon attól is, aki ellenedre teszi.
