Miről is beszélhetek? arról, amit megéltem Istennel. Semmi más nem valódi. Csupán amit megéltem, ami látszik is az életemen.
Mikor találkoztam azzal az emberrel, aki nekem Róla beszélt, elsősorban annak életvitele ragadott meg, mert klappolt azzal, amit mondott. Megtaláltam azokat a Bibliában. Ez a könyv A KÖNYV lett számomra.Egyszer Isten meggyógyította a bokám, majd a torkom, majd a fiaimat rendre, csodát tett ekkor, mert az elhasadt lábszára a szemünk láttára forrt össze majdnem egészen, a másiknak pedig a gennyes csomók tűntek el egy pillanat alatt a torkából. Ez az Úr tette volt, arra a hitre válaszképp, amivel hozzá fordultunk akkor.
Majd megáldott azzal, hogy énekelni és gitározni is megtanultam. (Nem tartott rá igényt a gyülekezet). Majd megáldott azzal a hittel, hogy mertem vállalkozni, és bízni abban, hogy nem leszek kenyérkéregető..., és így lett. Olyan munkára tett alkalmassá, amit el sem tudtam volna képzelni. A művészet világából a számok világába kerültem, a realitások talajára, és megmutatta, hogy ezen a területen is TŐLE függ mindenem. Tud adni sokat, követel is sokat.Megtanított józannak lenni, de megtanított bízni is ŐBENNE. Miközben folyamatosan csalódtam az emberekben, a családomban, a gyülekezetekben, a testvérekben. Mindenki ki akart használni és meg is tette, mert engedelmes voltam, vagyok az Úr szavának. De nagyon rosszul esett, mikor ezt testvérektől kellett elszenvednem.
Elszenvedtem, az Úr ebben is örömet adott…De mit mond az Úr ma is?
“Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. 6. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” Péld.3:5-6Mit is mond nekünk az Írás? Úgy lettek tanítványok a tanítványok, hogy együtt éltek a Mesterrel, látták, mit tesz, és ők is azt tették. Hatalmat kaptak rá. Ezzel együtt haszontalan szolgák lehettek csak, mert azt cselekedték, ami rájuk volt bízva! Nem maguktól tették, nem is a maguk erejéből, hanem az Úr Jézus nevében, az Ő NEVE hatalmával. Megbízást kaptak Tőle, és végezték a feladatot, amit előtte a Mestertől láttak. Nem azt kellett bemutatniuk a világnak, hogy ők megjavultak, hanem az Úr erejét, hatalmát, szabadítását, kegyelmét, bűnbocsánatát. Ez a felszabadítás!
A vallásosság ott kezdődik, amikor a tanítványok nem hiszik el, hogy ők is ugyanazt tehetik meg, amit az Úr, az Ő nevében, és elkezdenek mindenféle okoskodással élni, maguk után vonni az embereket, mert van egy elméleti tudásuk Istenről.Az Istennel járás szabaddá tesz!
Első szeretet, első szerelem, igazi szeretet, igazi szerelem, soha nem méricskél, latolgat, hanem teljes szívvel részt vesz az együttlétben, a KÖZÖS MUNKÁBAN.És hogy kerülhetünk vissza ebbe?
A térdeinken. Elismerve, bevallva bűneinket, hogy megtisztíthasson és felüdülhessünk újból a színe előtt.Elismerem, nagyon zavar és bosszant, hogy az a munka, amire vállalkoztam, és amit becsületes állampolgárként végzek, hirtelen gonosznak,nyerészkedőnek és hiteltelennek van kikiáltva. Attól az államtól, aki addig azt jónak tartotta, pártfogolta. És most azon gondolkodom, hogy mihez is kezdjek? Állandóan azzal szembesülök, hogy mert a magánnyugdíjpénztárak így és úgy, miközben nekem a céget kell képviselnem, arról nem is beszélve, hogy a családom is tagjai a pénztárnak, az ő jövőjük is függ ettől.
Ellene kell beszélnem a kormánynak. Miközben én nem akarok lázadó állampolgár lenni. De egy lázadó kormány vezeti az országot, egy lázadó párt, aki annakidején nem ismerte el a vereségét, és nem vett részt a parlamenti munkában, amire megbízást kapott választóitól és most felrúg minden eddigi törvényt , a saját kénye-kedve szerint igazítja visszamenőleg azokat, és szemrebbenés nélkül kisistenkedik... miközben az emberek bizalma elenyészik teljesen.A gondolkodás és szólásszabadság nem díjazott ilyen közegben, és lassan annak a diktatúrának az árnyéka vetül fenyegetően az országra, amit elhagytunk... egy állítólagos szabad életért, ahol a jog, az emberek egyenlősége, esélyei azonosak és mindenki számára egyformán érvényesek. Ha a hazugság bűn akkor az nekem is, neked is bűn, ha a felelőtlen ígérgetés az, akkor tegye azt bárki, annak a bűne az, és ha nem tisztelünk SEMMIT, akkor BENNÜNKET sem fognak - ez a következménye.
És ráadásul valami olyan nemtörődömséggel seprik le az asztalról a józan észrevételeket, a bibliát “felhasználva” , ami döbbenetessé és félelmetessé is teszi ezt a “vezetést”.Eközben a hívők csendesen imádkozgatnak otthonaikban, és semmi nem különbözteti meg őket a hagyományos egyházakhoz tartozóktól. Nem is tudják milyen veszélyes időben élnek, és milyen veszélyeknek vannak kitéve. Az elvallásosodás, a kiüresedés, a hamis illúziókban való ringatózás, az engedetlenség, a gyávaság, a megalkuvás, -- ezek mind mind be akarják kebelezni az embert.
Nem szeretünk szenvedni, pedig anélkül nem megy. Ez a sorsunk. Ki kell tudjuk bírni és meg kell tudjuk őrizni magunkat tisztán. Csak ekkor lehetünk igazán bátrak, ha már kipróbáltattunk...És lesznek akik elvéreznek....
Jaj, csak ne tartozzunk közéjük!