A vélekedéseivel még csak fél ember – ha azok szerint is cselekszik, már egész. És az egész minőségét az határozza meg – kiben, miben hisz, mik a mozgatórugói, mi lakozik a szívében.
Az Úr Jézus a Jelenések könyvében figyelmezteti az övéit: ne légy langyos, mert kiköplek a számból. Kivetlek a számból. Nem veszlek a számra. Nem beszélek rólad. Inkább légy fanatikusan engem szerető vagy engem gyűlölő, de soha ne légy képmutató. A philadelphiai gyülekezet erőtlenebb volt a többinél. Azt hiszem ez arra vonatkozott, hogy nagy csodák, jelek nem történtek közöttük. Mégis, az Úr nem tartotta langyosnak őket. Sőt, ők azok, akik nem kaptak intőt, feddést, csupán buzdítást az Úrtól.
De kinek számít ez? Azoknak, akik szeretik az Urat, szeretik az Ő Beszédét, az Igét!Az Úr közössége elsősorban azért jön össze, hogy az Úr Beszédét tanulmányozzák, énekeljenek Neki, Róla, beszéljenek egymással Róla, imádkozzanak egymásért az Ő Nevében. És az Ő országának építése a legfontosabb mindannyiuk számára.
Emberek között, hívők között is az a szép, aki teljes lelkesedéssel, buzgósággal egy ügyben tevékenykedik. Nem csőlátással és uniformizáltan, hanem ki-ki saját Istentől kapott tehetsége folytán, de egymást tisztelve, megbecsülve, nem belevágva szavába annak beszéde közben, hanem meghallgatva, együtt érezve vele. Nem olyan programot teljesítünk, ami csavarokként működtet bennünket egy gépezetben – bár azok vagyunk, csak van lelkünk. Még annak a szekérnek is, amit Ézsaiás próféta látott, meg Ezékiel próféta az Úr felől, az Urat hordozó mennyei lények, mennyei szekerének is a kerekei arra menendők voltak, amerre a Lélek vitte őket!A világ megy a maga útján a vesztébe. Rohan. Az egyes ember is. Ha szólsz neki, álljon meg, és nem akar, mit tehetsz ellene? De a testvéredért felelős vagy, őrizned kell, vigyáznod rá. És azért nem mindegy, hogy aki befogadja a szívébe az Urat, hova cseppen, milyen családba, törődnek-e vele, vagy sem.
Sokféle család van. Ezt is bemutatja a Jelenések könyve hét gyülekezete. Jó család kell legyünk. Erre a régi életünkből nem tudunk példákat venni, hiszen azért is tértünk meg az Úrhoz, mert nem volt igazán jó családunk.Az igazi család mintája az Atya, a Fiú, a Szent Lélek egysége. Ahol teljes összhangban munkálkodnak ugyanazért, mindenki a maga szerepe szerint, rendelt feladata, rendelt idejében. A Szent Szellem nélkül, a Fiú nélkül nem beszélhetünk családról, szeretetről. Nem értenénk. Nekünk is szükségünk van jó apára, aki törődik velünk, Fiúra, aki a testvérünk, akivel mindent megoszthatunk, aki kiszabadít a bajból, aki helyt áll értünk, aki megvéd a támadóktól, aki helyettünk vállalja a felelősséget, akivel megbeszélhetjük a dolgainkat, és a Szent Lélekre, aki emészthetővé, felfoghatóvá, megérthetővé, megtapasztalhatóvá teszi számunkra az Atya, a Fiú, Isten dolgait. Minket magunkat is Ő világít meg. Ő láttatja meg velünk elveszett mivoltunkat, bűnös mivoltunkat, Ő mutat a szabadulás útja felé, Ő vezet el Jézus Krisztushoz. Ő a MUNKÁS. Ő A LELKES LELKET SZOLGÁLTATÓ SZELLEM-ISTEN, aki mindig a Fiúra, a Szabadítóra, a Megmentőre, az Igazságra vezet bennünket. És teszi ezt belülről, a szívünk mélyéből felismerések, új megvilágításba helyezett dolgokon keresztül, amikor magadat és a szituációt is, amiben megéltél valamit, hirtelen új fényben látod.
Sokan gondolkozunk, tépelődünk a saját életünkön – de csak ellenzővel, mint a lovak, tudjuk szemlélni azt, egészen addig, amíg a Szent Szellem új megvilágításba nem helyezi. Ilyen volt, amikor megláttuk, hogy Isten szemében bűnösök vagyunk. Ilyen az, mikor rádöbbenünk, mit is tettünk valójában. Kik is vagyunk valójában. Vagy más szempontból milyennek is minősül ez vagy az a tett.Ezért mondja az Úr: Ne ítéljetek, mert az ítélet az enyém. És mindenkinek a szíve tanácsait fogja majd megjutalmazni, vagy megítélni. Amit azok alapján tett, vagy nem tett. Ezért hát a legfontosabb: én, én legyek tisztában azzal, amit az Úr kíván tőlem. Én, én engedelmeskedjek Neki. Nekem ne legyenek hátsó gondolataim, szándékom, én legyek egyenes, becsületes.
A tűrés, az elszenvedés egyik legerősebb próbatétele a kereszténységnek. Béketűrésre int. Ha megtartjuk a béketűrésre intő beszédét, Ő is megtart bennünket a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. (Jelenések 3:10)Senki sem marad próba nélkül. És a legfőképpen erre kell fölkészüljünk. Amíg zúgolódok, panaszkodom, lázadozok, még gyermek vagyok, akinek tej az eledele. Valahogy úgy van ez, mint az élet iskolájában: az óvodában, iskolában még csak tanuljuk, hogy kell, mint kell, aztán, amikor kikerülünk az életbe: alkalmaznunk kell a tanultakat.
Mi is megtanuljuk Isten országában hogyan kell járni: igazságban, szentségben, szeretetben. És mikor kikerülünk a közösségből, ki-ki a maga életkörülményei közé, gyakorolnunk is kell a megtanultakat abban az ellenséges közegben! Ezért kell tanítványokként megtanulni a „szöveget”, felvenni „szóban” a szellemi fegyverzetet, megismerni, érteni, elhinni, mire jók, mit tudnak, hogyan lehet velük harcolni, hogy mikor a nagybetűs életben ott vagyok, ne szóval, hanem tettekkel, ellenállással, bölcsességgel tudjam megvívni a hitnek szép harcát. Akkor már nem számíthatok másra, csupán a tanultakra, az Úr Igéjére, az Ő jelenlétére és a Szent Szellem vezetésére. De ha nem tanulom meg, nem ismerem meg, nem őrzöm meg Isten fegyvereit, és nem tudom használni azokat hit által – elvérzek. Márpedig engem, minket győzelemre rendelt az Úr. És Ő Nagy. A legnagyobb. Nincs más Isten sem rajta kívül.Ezért hát kihez mehetnénk rajta kívül?
