Az egész szentírás, a Biblia erről szól.
A hit "tárgya", "célja", "eszköze" egy személy: maga Jézus Krisztus. Akire nézve írattak az ószövetségi könyvek, aki az egyszeri kereszthalálával megvásárolta, kivásárolta, megváltotta, visszaszerezte az Atyának, az Istennek, Önmagának az embert, akit teremtett (tek).Ő Szent. Ő a mennyben van most. Oda kell bejutnunk, bekerülnünk. Az út maga az Úr, a mód a hit abban, amit értünk tett, abban, aki Ő maga. Ez az üdvözítő hit. Ezért küzdünk mindannyian.
Ami itt zajlik a földön, az életünk, mind elmúlik, még a föld is egyszer, de Hozzá csakis a hit ösvényén juthatunk.És Ő nem hagyott magunkra. Velünk van mindennap.
Ha nem érezzük, mi távolodtunk el Tőle, és nekünk kell visszatérni Hozzá. Ő vár ránk mindenkor, amíg tart a ma...És ez a MA ezt az életet jelenti, ezt a NEKÜNK KISZABOTT IDŐT, amíg szabad akaratból dönthetünk.
Az Atya irgalmas. És irgalmassága Krisztusban van. Krisztus irgalmas, és irgalmassága Szent Szellemében van. A bűnnel nem jár együtt, de folyton figyelmeztet, amíg még van fülünk... És mikor szakítottunk a bűnnel, felkészít a harcra. De addig nem készít, amíg nem szakítunk a bűnnel. Addig a "magunkat csapjuk be" állapotban vagyunk, ha így is "szolgáljuk" az Urat. És ez nem azért történik, mert a cselekedeteink igazítanak meg, hanem azért, hogy az Úr SZENTSÉGE nyilvánvaló legyen. Mert SZENTSÉG nélkül senki sem látja meg az Urat. Ez nem csak a mennyre érvényes.A szentség a szolgálat egyik leghatékonyabb fegyvere. A bűntől elválasztott emberre száll a Szent Szellem, és ruházza fel isteni erővel: hogy képessé váljon az üzenet átadására. Mennyei dolgokat mennyei eszközökkel lehet közvetíteni. Ezért mondja az Úr: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Mert mennyei dolgokról beszél.
Minden "földi" csak arra való, hogy keretet, lehetőséget biztosítson az ember számára, hogy felfoghassa, megérthesse az Isten üzenetét. És ez történik a szívünkön keresztül. Mert egyedül az emberi szív képes felfogni Istent. És az is csak akkor, ha már megszentelt szívről beszélhetünk. A körülmetélt szívről. Akit csak Isten dolgai, Isten jelenléte elégít meg.És ez az új szív, az új teremtés új életet is formál.
Ha ez elmarad..., akkor van a "magunk becsapása" állapot.De amíg itt vagyunk, a földnek ezen a részén, életünkben... még dönthetünk.
A cél a menny. A Jelenések könyve világosan leírja: kik nem mehetnek be oda: gyávák, hitetlenek, útálatosak, gyilkosok, paráznák, bűbájosok, bálványimádók, hazugok, tisztátalanok, ebek...(Jel. 21:8,27;22:15)Isten a legnagyobb kincset adta nekünk: Fiában az örök életet, és ehhez azt az időt, amíg élünk, és dönthetünk, hogy elfogadjuk.-e. Utána pedig biztosak leszünk benne, és azért harcolunk, hogy minden világi kísértés ellenére, azokat legyőzve, ellenállva megmaradjunk abban a hitben: hogy a mi életünk már nem a szüleinktől kapott, hanem az Istentől kapott, és mennyei teremtések vagyunk, nem földiek, hát ehhez szabjuk magunkat, és kitartással "fussuk meg az előttünk álló küzdő teret", hogy hitben állva megállhassunk az Atyánk előtt. Nem a cselekedeteinkkel dicsekedvén, hanem szívünkben a hálát öntve ki előtte: a kegyelméért.
Minden a szívben dől el - kit szeretünk. És akit szeretünk, ahhoz leszünk hűek.Ecce homo - mondta Pilátus, de prófétai szó volt ez. Jézus, az ember, aki igazán EMBER volt, az, akit az Atya olyannak akart, amilyen lett, aki nem kellett ennek a világnak, az embereknek sem, de aki után sóvárgunk mégis, mert a szívünk mélyén mi is ilyenek vagyunk, csak félünk... És Ő épp ezért jött, hogy megszabadítson a félelmünktől örökre, mert legyőzte a halált.
Akárhányszor megtagadjuk önmagunkat, átéljük picit a kereszthalált. És utána megtapasztaljuk a kegyelmet, hogy túléltük..., mert velünk az Isten.
