Nincs sok idő... Földrengések sorozatai jönnek, kisebb szünetekkel, nemzetek támadnak nemzetek ellen, készül az antikrisztusi világbirodalom... Egyre gyűlöletesebbé válnak egymás szemében az emberek... Mindenki gyűlöl valakit valamiért... és már nem is szégyellik... és eközben - mialatt készül a végső számvetés a fejünk fölött - úgy rohangálunk jobbra-balra, ki ezért, ki azért, de főleg a saját jólétéért, mintha még sok ideje lenne. Pedig nincs. Bármelyikünk bármikor meghalhat, és akkor vége.

A legfenyegetőbb rémség a gyávaság, amivel meg kell küzdenünk. A félelem, ami le akar gyűrni... De nem teheti! Bennünk az Úr Lelke van!

Állj hát fel Katalin, újból és végképp!