Azt tanultuk: az élet Isten ajándéka, hogy élünk, Isten ajándéka, kegyelme, és azért vagyunk a világon, hogy megtalálhassuk életünk értelmét, Krisztust, aki megváltott az anyánktól és apánktól örökölt hiábavaló élettől. Tehát a biblia szerint, ami Isten kijelentett Szava, az ember élete hiábavaló, és az örökkévalóság szempontjából, ami mindenkit utolér, szükséges a megtérés, az újjászületés, a mennyei állampolgárság.
Aki önkezével vet véget életének, az Isten akarata ellen cselekszik. Mert az életet senki sem veheti el senkitől, csupán Isten, akitől kaptuk. Egész hiábavaló életünk folyamatában sem akadályozhatjuk meg senkinek, még önmagunknak sem, hogy életben maradjunk.
Nem érthetek egyet tehát az öngyilkossággal. Ami Vass Albert életének gyümölcseit illeti: munkássága, élete, gondolatai, cselekedetei azzal együtt, hogy öngyilkos lett, akkor is az Urat dicsőíti, mert meg van írva: Nékem hajol meg minden térd.Az én értelmezésemben úgy van ez, mint ahogyan a Fáraó szívét is - a sok ellenállása után - maga az Úr keményítette meg, mégis egész története azt az Istent dicsőíti, aki megváltotta népét, és kihozta a rabszolgaságból.
Úgy van ez, hogy az ember egész élete "magvetés", csak az a kérdés: kinek a magja van a szívében. De attól senki meg nem menekül, hogy Isten elé állva számot adjon arról, amit kapott Tőle. Hogy aztán ez mire lesz neki elég - azt tényleg az Isten tudja. Aki soha nem hazudik.Ami nekünk a jussunk: úgy élni itt a földön, hogy Őt szolgáljuk, és úgy meghalni, hogy Őt dicsőítsük vele.
Madách remek mondata: Ember, küzdj, és bízva bízzál - mit az Úr szájába ad, Istentől sugallt mondat. Valahogy úgy vagyok ezzel most, mint a későn érő gyermek. Mindazt, amit az élethez kaptunk, hogy örüljünk, hogy gyönyörködjünk, hogy élhessünk, azért történt és történik, hogy megtaláljuk az ADOMÁNYOZÓT. Akit kereshetünk is, de engedi is megtalálni magát. Sőt, küld is hozzánk követeket.Igen, azt parancsolja nekünk: ha meghaltunk, (amikor bemerítkezünk ez történik velünk), akkor ne a földiekkel törődjünk csak, hanem az odafelvalókkal elsősorban. Ez nem zárja ki azt, hogy örüljünk és használjuk mindazt, amit számunkra készített Isten itt a földön. Csak legyünk tudatában, hogy ezek mind elmúlnak egyszer. És MINDEN azért van, mert Isten így határozott, és minden azért van, hogy Őt dicsőítse. Mint a Fáraó ellenszegülése, vagy akár az öngyilkossá lett ember, akinek a sorsán elgondolkozva, életét kutatva sokan megtalálják Istent. Ami elengedhetetlen a mennyei állampolgársághoz.
Itt a földön csak az előszobáját látjuk, de belépni Hozzá, csak Rajta keresztül lehet. És nekünk EZT AZ AJTÓT kell megmutatnunk az embereknek.És akik - hitre választattak - hinni fognak Benne.
Voltam hosszan imádkozó, voltam engedelmes gyülekezeti tag, voltam harcosan evangéliumhirdető, és voltam emberekben, önmagamban csalódott, gyülekezeti formákból pásztorokból kiábránduló, alig-alig imádkozó és csüggedő keresztény is. Volt, hogy kiöntöttem a vízzel együtt a gyermeket is.
De egyet tudok: az Isten, aki teremtett engem, és a mindenséget, nem hagyott magamra. És végtelen türelmében még mindig van kegyelme számomra is. Ahogy mindenki számára, aki féli, tiszteli Őt.
Majd Előtte állván lesz világos minden mindannyiunk számára.
