Hogy amikor a régebbi meggyőződésünket elveszítve a jobbikra térünk át, azt megvitassuk a többiekkel mindenki előtt?
Attee testvérem blogbejegyzéseit olvastam a kenettel kapcsolatban. Mindannyiunknak van kenete, írja - és a Biblia szerint így is van! Amit ma kenetnek hívnak karizmatikus körökben, az egy erős, uralkodó, másokat ésszel ledorongoló, vagy hatalommal leuraló lelkület, amitől "elájulnak" a hívők, hogy milyen jól beszélt, milyen erőteljesen prédikált, stb. Holott mi mindannyian egyformák vagyunk Isten előtt, más-más szolgálati ajándékkal megáldva. De az ajándék ajándék, nem a mi produktumunk, hogy ne dicsekedhessünk semmivel, csak az Úrral és az Úrban.
Nem csoda, hogy ekkora a félelem és bizonytalanság a hívők körében (hogy még a saját eszüket sem merik használni).
A bűn az, hogy megtessék a bűn. Hogy kívánjuk elkövetni. Mert ez azt jelenti, hogy elfordult szíved az Úrtól. Aki mindent megbocsátott már, azt is, amit ezután fogsz elkövetni. Ezért mondja, hogy "mindenikünk maga ad számot magáról az Úrnak".Attee a kenettel kapcsolatban kifejti, hogy ez az imádatra vonatkozik. Amikor túlcsorduló, hálás szívvel öntöd ki a lábai elé szerelmed, hódolatod, imádatod.
Ezért az igazi testvéri közösség: tudni együtt imádni Istent. Ő ilyeneket keres: "akik szellemben és igazságban imádják Őt". Nem előadást tartanak mások számára, hanem imádják Őt. És Ő ott van, ahol ketten-hárman egy akarattal, egy szívvel, igazságban és szellemben imádják Őt. Nem parancsot teljesítenek, sem kötelességből - hanem teljes szívvel, teljes erővel, egész lelkünkből, egész elménkkel - imádjuk Őt. Ez a legfőbb parancsolat. Ezt nem lehet idegenek előtt, akik hitetlenek. Ezt csak a hívők együtt, bensőséges közösségben tudják, mert csak köztük lesz jelen Isten. Az imádatban érhető el, lesz "megérinthető". És ide alázattal, bűnbánattal, hittel, reménnyel lehet eljönni, eljutni. Akkor emel fel magához, ha lehajolsz előtte. Nem úgy, hogy mások is lássák. Igazán. Belül. És ehhez nincs szükség nagy gyülekezeti formára. Szertartásos rendre. Meg kell hasadni a szívnek. Ehhez nem kell nézősereg. Csak ellehetetleníti a találkozást. Az imádatban összekapcsolódik két szív. Meghallani a másikat nem lehet nagy csindarattában.Imádni Istent nem is lehet csak Szellemben és Igazságban. És ez bizony több, mint a szerelem érzése.
Mert mit is keresek? Azt az érzést, ami megindítja a szívemet, ezt a kőből valót, amit már kicserélt az Úr, mégis újból el akarja foglalni a régi helyét.Megindító volt a soknépi lelkes, ujjongó üdvözlés, amivel Vilmos herceg menyasszonyát, Kate-et fogadták, kísérték az esküvői útján. Ez az érzés tőlem teljesen függetlenül, váratlanul, anélkül, hogy akarnám, elborítja a szívemet. És arra gondoltam, hogy mikor majd az Úr elé kerül, elkészült menyasszonya, a gyülekezet, ehhez hasonló ujjongás, lelkendező üdvözlés fogadja majd a mennyben az angyali seregek részéről! Ez az érzés Istentől van elültetve az ember szívében. Ezt az érzést keresem. Ebben akarok felolvadni, összetörten és megdicsőülve Krisztus szeretetében. Aki azért szeret, mert Ő választott.
Minden itteni ének csak halvány kísérlet arra, amit az emberi szív tud kínálni Istenének. Hálát, örömet, minden imádatot. Erre a szívet megindító és szívet meg is tisztító érzésre van szükségünk. "Az az indulat legyen bennetek... ... megalázta magát egészen a keresztfa haláláig".Mikor összefacsarodik a szíved, és kicsordul belőle a bűnbánat sírása, megszomorodik megtérésre, elismerésére annak, aki megváltott, felemelt, átölelt és át akar ölelni újból. Ehhez ma is össze kell facsarodnia a szívednek. Mint a szivacs, ami tele lett az élet minden szennyével, és kifacsarja belőle a Szent jelenléte, és újból tisztává mossa a bűneid felett érzett megszomorodás miatt...
Nem vagyunk igazak. Csak Isten állíthat rólunk ilyet. Ennek a jele pedig az Isten szerint való megszomorodás - ami után örvendezés jön, mert tiszta érzés tölt el, a megbocsátás felett érzett öröm, megkönnyebbülés boldogsága. Ez a mennyei pecsét. Ez a Szent Szellem jelenlétének bizonyítéka.Ezt keresem.
