Vagyok olyan fontos, hogy magamról írjak? Teszi fel az értelmiségi a kérdést, aki hívő. Mert mindenkit a cselekedetei alapján ítélnek meg. Isten is, emberek is.

Van egy néma kiáltás az ember lelkében. EZ Isten után kiált. EZT az űrt töltötte be önmagával, akik befogadták Őt.

A hit cselekedeteit csak Isten ítélheti meg. Az ember csak azt, amit lát.

Van az értelemnek is cselekedete. És az Isten ezt is hiábavalónak tartja. Csakis a szívbeli hit cselekedeteit fogja méltányolni.

De mivel Igazságos, és könyörületes Isten, és Ő a Mindenható, aki a szívek és vesék vizsgálója, NEM FOGJA ELÍTÉLNI azokat, akiknek szívében, azzal együtt, hogy befogadták Őt, mégis ott üvölt ez a NÉMA KIÁLTÁS.

Ember csak arról írhat, beszélhet, prédikálhat, amit Isten végzett, végez benne, amire eljutott, amit elismert, amit felismert Belőle.

De Isten a teljes szívet látja. A megváltott, elpecsételt, újjászült szívet. EZ már ISTENI. EZ MÁR ÖRÖKKÉVALÓ.

Még ha nem is fogunk fel belőle mindent. Mi magunk sem ismerjük magunkat.

Törekedjünk hát minél jobban megismerni Őt, aki bemutat önmagunknak, az Ő tükrében.

Hiszen már átmentünk a vízen.

Azok a cselekedetek, amiket Isten megítél, már isteniek, és már az örökkévalóságban elkészített helyünket határozzák meg.

Nem tudom, hogy igaz-e az, amit egyesek a mennyről írnak. A Biblia szerint, és én ennek hiszek, senki sem látta, és aki látott is belőle, nem beszélhetett róla, (lásd Pál apostol) vagy csak valamennyit (János: Jelenések könyve). Elképzelhetetlen ember által, de gyönyörűséges, mert az Úrban van.

Engem nagyon frusztrálnak azok a könyvek, amik a mennyről írnak, mert ledegradálják azt, amit Isten készített, emberi minőségűre, és már nem is vágyakozik oda az ember, ha azt le lehet írni úgy, ahogy Choo Thomas: A menny valóság c. könyvében. Nem épít, nem buzdít, hanem elkedvetlenít.

Ezért is hiszek inkább Isten igéjének, aki azt mondja:"Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme el nem gondolt, olyat készített az Őt szeretőknek".