Megigazulás és megszentelődés: miben hasonlóak és miben különböznek?
2011. január 12
.
A megszentelődés témakörében J. C. Ryle Holiness című könyve az egyik kedvencem. Ryle evangéliumi meggyőződésű anglikán püspök volt a tizenkilencedik században, C. H. Spurgeon kortársa. Ryle a puritánok örökségére támaszkodva tisztán és lelkipásztori érzékenységgel tanított a megszentelődésről. J. I. Packer egyik könyvében megvallja, hogy fiatal keresztényként Ryle gondolatai mentették meg a teljes kétségbeeséstől és terelték őt egészségesebb, biblikusabb lelkiség irányába. Holiness című könyvében Ryle néhány pontba szedve tisztázza a megigazulás és a megszentelődés közötti legfontosabb hasonlóságokat és különbségeket. Sehol máshol nem olvastam még ennyire tömör és világos összehasonlítást a keresztény hit e két pilléréről.
Miben hasonló a megigazulás és a megszentelődés?
1. Mindkettő Isten kegyelméből ered. Egyedül az ő ajándéka az, ha egy ember megigazul és megszentelődik.
2. Mindkettő része annak az üdvözítő munkának, melyre Krisztus az örökkévaló szövetségben népéért odaszánta magát. Krisztus az élet forrása, melyből a bűnbocsánat és a szentség árad. Mindkettő Krisztusban gyökerezik.
3. Mindkettő ugyanazokban az emberekben valósul meg. Akik megigazulnak, azok meg is szentelődnek, és akik megszentelődnek, azok meg is igazulnak. Isten egybekötötte ezt a két dolgot, ezért nem szétválaszthatók.
4. Mindkettő ugyanakkor kezdődik. Amikor egy ember megigazulttá válik, megszentelődése is elkezdődik. Lehet, hogy nem érzi, de így van.
5. Mindkettő szükséges az üdvösséghez. Senki nem jutott a mennybe megújult szív ésbűnbocsánat nélkül, a Lélek kegyelme és Krisztus vére nélkül, a mennyre való alkalmasságés a belépéshez való jog nélkül. Az egyikre ugyanúgy szükség van, mint a másikra.
Miben különböző a megigazulás és a megszentelődés?
1. A megigazulás az, amikor egy ember igaznak számíttatik valaki más miatt, Jézus Krisztus miatt. A megszentelődés az, amikor Isten valakit belsejében igazzá tesz, bár ennek mértéke lehet igencsak erőtlen.
2. A megigazulásban kapott igazság nem a mi igazságunk, hanem a mi nagy Közbenjáró Krisztusunk örökkévaló, tökéletes igazsága, mely nekünk tulajdoníttatik és hit által a miénk lesz. A megszentelődésben a mi igazságunkról van szó, melyet megkapunk, öröklünk vagy a Szentlélek kimunkál bennünk, de sok erőtlenséggel és tökéletlenséggel van elegyítve.
3. A megigazulásban nincs helye a mi cselekedeteinknek, a Krisztusban való egyszerű hit az, amire szükségünk van hozzá. A megszentelődésben nagy jelentősége van a mi cselekedeteinknek; Isten arra szólít fel, hogy harcoljunk, legyünk éberek, imádkozzunk, küzdjünk, verejtékezzünk, fáradozzunk.
4. A megigazulás befejezett és tökéletes munka, az ember abban a pillanatban tökéletesen megigazul, amely pillanatban hisz. A megszentelődés ezzel szemben befejezetlen munka, csak akkor lesz tökéletes, amikor a mennybe érünk.
5. A megigazulásban lehetetlen a növekedés vagy fejlődés: az ember ugyanannyira megigazult akkor, amikor először hittel Krisztushoz jön, mint később az örökkévalóságban lesz. A megszentelődés ellenben fokozatos munka, lehetséges benne a növekedés és előre haladás egész életünk során.
6. A megigazulás különösen a személyünkre vonatkozik, Isten előtti helyzetünkre, illetve a bűneink büntetése alóli szabadulásra. A megszentelődés különösen a természetünkrevonatkozik, a szívünk erkölcsi megújulására.
7. A megigazulás a jogot és a bátorságot adja meg arra, hogy bemenjünk a mennybe. A megszentelődés a mennyre való alkalmasságot adja meg, és arra készít, hogy élvezzük majd, amikor ott fogunk lakni.
8. A megigazulás Isten rólunk szóló cselekedete, mely nem könnyen észrevehető másoknak. A megszentelődés Isten munkája bennünk, és külső megnyilvánulásait nem lehet elrejteni az emberek szeme elől.
Sokat segített: Szabados Ádám írása
Szabados Ádám írása
