Nincs talán annál nagyobb gyönyörűsége az Úrnak, mikor a szülők gyermekeiket úgy tudják nevelni, hogy azok hisznek és büszkélkedhetnek velük a szülők. Azzal együtt, hogy mindez az Úr kegyelméből van. Lehet, hogy az anyuka nem ért el sikereket a munka területén, de ami az elsőrendű és legnagyobb feladata: a gyermekei nevelésében az Úrtól kap majd diplomát.

Az igaz gyöngy is úgy lesz, hogy bekerül egy homokszem a kagylóba, és az "körbesírja" és így lesz belőle gyöngy! Ilyen gyöngyszemek a gyermekek, akik az Úrban hisznek, szüleik példájára. De ehhez kellett az a homokszem, ami folyamatosan sebezte, bántotta a szülők "kagylóját". Ez, az ifjak (zsoltárok 128:3), az anyuka dicsősége is, a férj dicsősége a feleség.(1 Kor 11:7) Az Úrnak pedig az egész család, így együtt.

Jó lenne ezekről is beszélgetni, hogy mások is felbuzduljanak elalélt hitükből. Mert nem csak az a "nagy" szolga, aki elől áll, aki állandóan prédikál, aki gyógyít(!), halottat támaszt fel, vagy ezreket vezet az Úrhoz.

Hitem (mostani) szerint ez az, amikor az Úr arról beszél, hogy "nem ismerlek titeket", pedig sokan mondják majd, hogy az Ő nevében teszik ezt vagy azt a nagy dolgot.

Nem kicsinylem azok munkáját sem, de ha ilyen "próbák", mint pld. amit egyik másik testvérnőm szenved el, hiányoznak az életükből, ott van inkább gáz, mint azoknál, akik nem dicsekedhetnek nagy dolgokkal. Ezért nincs kárhoztatásuk azoknak, akik az Úrban vannak. Így az én testvérnőmnek sem.

Gratulálok a gyermekeihez! Főként ahhoz, hogy szeretik az Urat! Nincs ennél több, ennél nagyobb.

Péld.29:15-17;28:6;10:1;31:1-31