Pál, Silvánus és Timótheus arról biztosították az ottani gyülekezetet, hogy ki vannak választva. Mindig emlegették őket, imádságaikban. Követték őket a thessalonikaiak, sokféle szorongattatás között fogadták be az Igét. Ráadásul örültek a Szent Lélek örömével. Tőlük zendült ki az Úr beszéde a többiek számára. Híre terjedt hitüknek. Pálék előre figyelmeztették őket arra, hogy üldözni fogják őket. És Pál óvta őket attól, hogy ne álljanak ellen a kísértőnek, nehogy hiábavalóvá legyen az ő fáradságuk. Mármint a Páléké. És azért imádkoztak, hogy az Úr gyarapítsa őket, tegye bőségesekké az egymás iránt való szeretetben, tegye erőssé a szíveiket, feddhetetlenekké a szentségben. Mert az az Isten akarata, hogy szentek legyünk, szól hozzánk is az Úr, álljunk ellent a paráznaságnak, szentségben és tisztességben őrizzük meg "edényeinket". És kijelenti, hogy aki ezeket megveti nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szent Lelkét is közölte velünk.

Erős, mi?