De az Úr könyörülő! Megújít.
Egyik ima-alkalmunkon egy egészen friss keresztény fiú beszélt arról, mit jelent oltárra tenni a testünket. És az Úr ezt kívánja tőlünk. Mert megromlottunk - Ádám óta - és azóta szükségünk van közbenjáró áldozatra, hogy Istennel kapcsolatba kerülhessünk. Az Úr Jézus ezt lehetővé tette számunkra. Cserébe csak azt kéri, hogy szánjuk oda a mi testünket élő áldozatul Istennek. És ez azt jelenti, hogy - fejtette ki - nem vesszük vissza az oltárról, és attól fogva már az Úr rendelkezik felőle, és hogy hogyan, azt az Ige mutatja meg. Nagyon jó volt! Akár magától, akár máshonnan vette ezt a kis tanítást.Egy másik testvérnőnek meg azt mutatta meg az Úr, hogy az Ézsaiás 58:7-tel segítette őt arra a felismerésre, hogy mi az igazi böjt. "...tested elől el ne rejtsd magad", azaz testvéred elől ne zárkózz el.
És erről régebb írtam, de ez a fordítás sokkal világosabb. És benne van az is, amit az odaszánásról tanít nekünk az Úr, meg arról, hogy már nem a magunkéi vagyunk.Még vannak igék ezzel kapcsolatban, amik ezt a mi testünk oltárra tételét erősítik. Pld. az 1 Kor 7:3-5.
Ez általában kiveri a biztosítékot keresztyénéknél. Pedig ha minden szót figyelembe veszünk, akkor nincs miért megbotránkoznunk.De igen figyelemreméltó volt ugyanennek a testvérnőnek a másik megjegyzése is: hogy amikor a férje "helyén van", ami az Úrnak való engedelmességet illeti, akkor neki is nagyon könnyű az engedelmesség. Ez olyan nagyon igaz, hogy fáj is. De így van.
