Ó, hogy mennyire közösségi, társkapcsolatokra rendelt lény is az ember!

Olvasom a Prédikátor könyvét. Biztos vagytok azok közül, akiknek azt tanították: ez a könyv nem beszél Istenről. Vagy legalább is pesszimista hozzáállást közvetít. (Igazából az Eszter könyvében nincs szó Istenről - pedig abban is szó van Róla)

És láss csodát, azt olvasom, hogy "Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jó dolguk, akik az ő orcáját félik;

A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját." Prédikátor 8:12-13.

Ezt, ezeket csak a testvéreimmel tudom megosztani, csak velük tudom megbeszélni, csak ők értik, szeretik, tisztelik, ők élvezik, hiszik mint Isten beszédét, a Bibliát. Ezt az örömöt is csak köztük tudom átélni, hogy szerethetjük Isten Igéjét. Kutathatjuk, tanulmányozhatjuk, hihetjük, bízhatunk benne. Egy kívülállónak ez nem mond semmit. Innen is látszik, azok tudunk együtt örülni, akik egy családhoz tartozunk.

Céges vacsora volt, év végi. És jó volt. És erre is érvényes: csak azok tudnak együtt örülni, akik együtt is szenvednek év közben, ugyanazért, ugyanúgy, ugyanattól. Ez kovácsol eggyé egy közösséget. Ezt jelenti a bennfenntesség. 

És hát itthon az almafa... Ma együtt mentünk le a férjemmel a kert legvégébe, együtt néztük a fákat, a tavaszi teendőket, együtt örültünk az egésznek, a fán maradt megaszalódott gyümölcsnek, a madaraknak, az ágaknak s a még virágzó rózsának! decemberben. 

Ez az almafa, amelyik olyan gyönyörűen virágbaborult tavasszal, az öreg almafa, ami megkönnyeztetett engem, a szintén öregedőt, az idén alig termett valamit. Akkor lelkesen írtam a "ruhájáról", ma meg arról tanított Isten, hogy hiába a szépség, ha gyümölcsöt nem terem... És sok ige bekérezkedik ide: "mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, kinek okossága nincs." Péld. 11:22

Nem elég virágozni, gyümölcsöt is kell teremni. Sokat beszélgettünk erről annak idején. Mi számít gyümölcsnek az Úr előtt? A sok megtérő? Az is. De a Lélek gyümölcse még inkább. Talán nincs is egyik a másik nélkül.

"Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim" János 15:8

"... gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok, .... , hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt..." Róma 1:13

A gyümölcs az eredményességet is jelzi. 

Nem lehetünk eredménytelenek, ha velünk, bennünk az Úr Lelke!

És Ő tanít mindenen keresztül. Nekünk, akik már látókká lettünk, mert kinyitotta szemünket, úgy kell világítanunk, hogy a többiek is meglássák a "világ világosságát."