Isten nem visz tovább, amíg azt az egyet meg nem tanultad...
Valamikor mintha erről is tanítottak volna...
Van benne valami. Mert valami nagyon felidegesített a tegnap, amin, azt hittem túl vagyok, és nem...Szabályosan vert a szívem, mint aki fél, aki felindult, aki nem szólhat, holott szólnia kellene, de mit mondjon, szóval biztos ismerős a szitu.
Hogy élhető túl?Megint fel kell tekintenem a keresztre. Ez a világ elmúlik, és annak minden kívánsága is... Miért is várok megbecsülést bárkitől is? Hiszen minden dicsőség az Úré. Azt add, amit kapni szeretnél, mondja az Írás. Ha hálát vársz, légy hálás, azért, amid van. Ha megbecsülést, becsüld meg azt, akitől elvárod a megbecsülést.
Minden a szeretetben gyökerezik. A szeretet nem vár el, hanem ad, ellenszolgáltatás nélkül, elvárás nélkül.Nos, erre van szükségem.
Adnom kell, s ha nem becsülnek meg, akkor se szabad szomorúnak lennem, hiszen minden elmúlik, ez a kívánság is, hogy megbecsüljenek, szeressenek. Majd a SZERETET országában kárpótlást kapok.Végül is minden fájdalom abból gyökerezik, hogy olyasmit várok el embertől, amit csak Isten nyújthat.
