Egész hitéletem azon alapult, mit állít, mit jelent ki Isten benne számunkra. A Példabeszédekben magamra ismertem, a bűneim sorolta fel, tanácsot adott, ad, hogyan kell élnem, hogy jó dolgom legyen, tiszta beszédek, igaz tanácsok vannak benne, Maga Isten szól hozzám ezeken keresztül. Az Új szövetség arról énekel, mit tett értem meg az Isten Fia, kimeríthetetlen. Betelhetetlen lesz tőle az ember, hogyan ne olvasnám? Ő az, aki szeret, mindenki más csak a magáét keresi bennem. Ő az, aki meggyógyított a sebeiben, megszabadított káros szenvedélyeimtől, megízleltette velem a szentség, tisztaság gyönyörűséges ízét, és mindennap ad erőt elviselnem ezt a világot, ami szomjazik Isten után, mégsem akarja Őt igazán.

Hogyan ne hinném azt, hogy az a tökéletes akarata, hogy egészséges legyek? Hogy meg akar gyógyítani minden embert? Hogy megszabadít mindenkit, aki segítségül hívja Őt? Hogy átokká lett érettünk, hogy Isten igazsága lehessünk Őbenne? Hát számít az, ki mit gondol rólam? Ki mint vélekedik rólam? Ő szeret, Ő értékel, az értékem mértékét Ő adta, mutatta meg, ki versenghetne Vele ebben? Senki nincs Rajta kívül, aki megtarthatna, megőrizhetne! 

Hogy ne lennék hálás Neki? Ő adott éneket a számba, ő tanított türelemre, ő adott bölcsességet a mindennapokra, és  Ő vezet el minden igazságra, amire szükségem van.                ................................................................................................