Vajon ez volt Isten akarata? Miért, hogy nem tudtunk megegyezésre jutni?
A nyughatatlan fórumot egyik alapító tagja, aki nem is vett részt benne már rég, egyszer csak lezárta. Volt aki mosolyogva fogadta. Én sajnálom.
Mit is gondolok erről?
Nehéz közös nevezőre jutni azoknak, akiknek Krisztus ugyan az alap, csak mindenkinek kicsit másként.
Ez félreértésekre, neheztelésekre, kiigazításokra adott okot, amit voltak, akik sérelmeztek.
Szabad-e egy hívőnek megsértődni? Úgy nevelkedtem hitben, hogy nem. Vághatnak fát is a hátamon.
De vajon ésszerű ez a hozzáállás?
Mivel egyikünk sem ismerhet mindent, hiszen csak rész szerint van meg bennünk az ismeret, szükségünk van egymásra. Egymás "látására".
Én azt tapasztalom, hogy ha valaki maga nem ássa bele magát az Igébe, hogy hite mélyen megalapozott legyen, akármilyen gyermeki is, akkor bizony hamar elsodorhatja őt bármiféle szél. Ilyenkor, mikor számunkra idegen "szelek" kezdenek fújni, jó ha megállunk, és megvizsgáljuk a dolgot. Magunkat, a helyzetet, az igazságot az Ige fényében.
Gúnyosnak éreztem a "világítás" szót syl közleményében. Mindenki világítson a maga blogjában...
Végül is igaza van. Csak barátságtalan. Kitessékelő. Lelke legyen rajta.
Én magam azt hiszem jókor kaptam ezt a pofont. Azt a munkát kell végeznem, amit rám bízott az Úr, és ott, ahol vagyok.
Ezt igyekszem folytatni itt.
