Előző napi bejegyzésemet töröltem. Érdekes módon rengetegen olvasták, és mintha csak megérezték volna, hogy sebesült vagyok, a "vérszagra gyűl az éji vad" szindróma működni kezdett. Volt pár igen jóindulatú komment is, amit köszönök. 

Azért is töröltem, mert félszárnyúra sikerült. Nem írtam le, mennyi segítséget is kaptam ugyanakkor a testvéreimtől. Mert pénzzel is, biztatással is, imával is, gyakorlatban is segítettek, mikor rászorultam. Hálátlanság volt részemről így kifakadni. Nem mellesleg én döntöttem úgy, hogy együtt járok velük, és vállalom a velük együtt elszenvedett "nyomorgatást".

Így hát bocsánatot kérek mindenkitől, akit valamilyen módon megbántottam.

Hirtelen célt tévesztettem. Mintha számíthatnék bármire is a világtól. De a testvérek őrködnek felettem, mellettem. 

És Isten áldja meg azokat is, akik támadtak.