A halálból élet támad

Miért lesz gonosz az ember?(visszatettem, elvégre ezt gondolom)
2013. február 18. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Miért lesz gonosz az ember?(visszatettem, elvégre ezt gondolom)

 2013.02.17. 08:17

Először jó szeretne lenni. Keresi a példákat. Aztán nem sikerül. De társaságra szüksége van. És ha nem talál jókat, a rosszak között megnyugszik. Egyformán cinkosok. Azok ellenében - a jók! - akik nincsenek. Paradoxon.

Vonzó a tisztaság. Aztán mikor a tiszta piszkos lesz - már nincs vonzereje és „otthagyatik”. Vagy maga is bepiszkolódik. De hazudni nem akar és visszamegy a piszkosok közé.

Utálatos, mikor az ember magát dicséri, miközben kilométerekre ordít róla, mennyire nincs amiért. Aztán általában Istennel takarózik. Az ilyenektől hányingere van Istennek is. Ezért mondja: a langyosokat kiköpi. Kihányja.

De ki a forró? A hideget tudni véljük, aki tagadja Istent, s úgy is él. Még az ilyen is reményteljesebb, mint a magát kegyesnek mutató, belül pedig velejéig romlott ember. Egyenesebb azt mondani, amit hisz, gondol, még ha istentelen is, mint ha képmutatóskodik. Kinek akar megfelelni az ilyen?

A forró pedig éget. Nem (csak) a szájával, hanem a tetteivel.

Mindig megvizsgáljuk, ki az, aki beszél. Hihető-e, szavahihető ember-e. Amíg csak vizet prédikál, de maga bort iszik közben, nem érdekel.

Olyan vagyok, mint egy pislákoló gyertya. Alig-alig világítok. Sötét odúban vagyok, körülöttem a hitetlenség, istentelenség falai. És nem menekülhetek sehova. A menekülés innen csak felfele lehetséges.

Tegnap kicsit olvastam Zakariás könyvét. Néha azon kapom magam, hogy jobban szeretem az ószövetséget olvasni. Az újban csupa cselekedet, ige, parancs, elvárás van, aminek senki sem felel meg. És nehéz megállapítani melyik közösség megy igazán Isten útján.

A pápa lemondott. Hallatlan. Ilyen 600 éve nem volt. "Isten földi helytartója". Miközben uralta az ú.n. keresztény világot.

Ez lenne a lefejezése a kat. egyháznak? Mintha a tőle tartók emelnék arra a piedesztálra, amin van. Miközben valóságosan semmi hatalma. Csak egy szervezet, ami behálózza a földet. Ez lenne a "megsebesíttetett a feje halálosan"? (Jel.13:3)

Tegnap sms-t kaptam egy leszakadt testvéremtől, aki istentiszteletre hívott, norvég vendég szolgálatára, egy kis faluba.

Évtizedekig hittem én is, hogy a hit egyik mércéje, hogy jársz-e gyülekezetbe, mert tartoznod kell valahova, és ha valaki nem megy, magára vessen, az ige is kerülendőnek tartja az ilyet.

S most én vagyok, aki nem megyek. Magyarázhatnám miért, a végeredmény ugyanaz: nem megyek. Miközben tudom, ismerem az igazságot, de lebénított a prédikálók tudatlansága, erőtlensége, ugyanakkor erőszakos fenyegetéseik, a konok ellenállás a környezetem részéről, és egy kis elbizonytalanodás a "hogyan követem Jézust" illetően, részemről.

Találkoztam olyanokkal, aki jobban ismerték a Bibliát és jobban szerették Istent, mint sok ú.n. újjászületett keresztény, miközben katolikus, református egyházhoz tartoztak. És megrendült bennem valami, amit addig biztosnak véltem. Tudom, hogy a hit személyes. De a hit gyakorlása már nem lehet egyszemélyes. Meg kell egyezni, együttesen kell oda szánni magad. Ez a legnehezebb. Egy kis csapat lelkesedése riasztott, mert átlépett határokat, amit szerintem Isten nem enged. Egy másik közösség teljes apátiája elkeserített. A harmadik felszínes lelkesedése szemléletemben kétségbe vonta hitüket.

Miközben életem derekát, legtermékenyebb éveimet áldoztam az Úr Jézus követésére, arra kellett rádöbbennem, hogy felhasználtak, kihasználtak, ellehetetlenítettek, pont abban, amivel szolgálhattam volna, az adottságaimmal.

Most kereshetem az eltűnt éveket.

És még józan embert sem találok, aki úgy tudná végiggondolni az elmúlt időszakot, hogy nem háborodik fel, nem indulatoskodik, nem vádaskodik, nem mutogat ujjal, de elemez, de mérlegel, de józan marad minden forrósága mellett. Mert forrón kell szeretni az Urat.

Úgy vagyok vele, megnézem, mit áldozott oda Istenért? Az megmutatja, milyen hite van. A másik, akar-e tovább haladni? Mert erre buzdít az Ige: hitből hitbe. És ha a hitünk előző lépcsőfoka összetörik, vissza kell lépni, különben nagy zuhanás lesz belőle. Miközben azt hisszük, azzal hitegetjük magunkat, az Úrban vagyunk.

Épp hogy.

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr955087299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ejjnye Bejjnye 2013.02.18. 19:53:28

Nem volt szép dolog törölni az összes kommentet. Még akkor sem, ha nem a cikkíró véleményét tükrözték, és helyeselték. Ezzel csak azt bizonyítja a törlő, hogy a hit vitára nem bocsájtható, és egy vitát nem visel el a vak hívő.
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.18. 21:54:16

Igazad van, Ejjnye Bejjnye. Nem volt szép. De már megtörtént. Újra lehet kommentelni. Aztán, ha tudok, válaszolok.
Annyit azért megjegyzek már most, hogy a hit nem vak, csak nem a láthatókra néz.
Ami a vitát illeti: csak az értelmes, kereső beszélgetést kedvelem,és bevallom, kicsit megijedtem attól a vad hangnemtől, amiben egyik-másik megjegyzés íródott.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.19. 20:51:12

Értékelem, hogy elismerted a hibázás tényét! Szeretnék sokkal szelídebb hangon vitatkozni, hiszen érzékenységedről győződtem meg. Bár a vitát tulajdonképpen kettőnk között nem látom hasznosnak. Nem akarlak meggyőzni, átirányítani máshová. Ha neked az a rendszer jó, amiben vagy, úgy is találsz érveket, hogy magad meggyőzd utad helyességéről. Így szokott ez lenni mindenkivel. Amikor pedig esetleg betelik a belső pohár, jön a csalódás, akkor mint a lefojtott kuktából, robban ki a megmagyarázott múlt összes sérelme. Én már ezeken, és sok megtapasztaláson túl vagyok, de nem bántanék senkit azzal, hogy kimozdítom az érveimmel (már ha meghallja őket) a megszokott útjáról.
Mégis néhány dolog: Azt írtad, hogy a hit nem vak. Melyik hit? Melyik felekezeté? Melyik másik, nem keresztény vallásé? Melyik bármely más dolgon alapuló hitrendszeré? A keresztény hit/tan-rendszerben az a szép, hogy a saját gondolatok helyett mindig lehet igeverseket emlegetni. Ráadásul ezeket az "érveket" ki merné megkérdőjelezni? Kényelmes is ezeket használni. Nagyon kevesen erednek utána valóban ellenőrizni a mögöttük rejlő tapasztalatokat. Egyszerűbb ismételgetni mások után, hogy az biztos úgy van mert meg van írva.
Egyelőre ennyi. Ha van kedved folytassuk. Küldtem p.ü.-et is, azon is beszélgethetünk.
Válasz erre 

spearwort 2013.02.20. 18:44:51

@Ejjnye Bejjnye:
Bocsánat, hogy beleszólok, abba, amit Katának írtál.
A hozzászólásodban vannak olyan szavak, mint hogy hit-tan-rendszer, keresztény vallás,felekezet stb. Ezek a hitetlen világ körülíró szavai. Amely tapogat a sötétben.

A hit, azoké, akik hisznek és üdvözülnek, nem máshonnan származik, mint a Mennyből.
Mi akik hiszünk, tudjuk, hogy másoknak, akik nem hisznek ez elképzelhetetlen, azért tudjuk, mert mi is szakszavakban gondolkoztunk megtérésünk előtt, mivel mi is a hitetlen világból származunk, és csudabogárnak tartottuk mi is a hívőket. Ám! Megtérésünk után, történt egy TAPASZTALATUNK, méghozzá, egy mennyei.
Erről nem lehet beszélni, nem lehet leírni. Tudományosan megfejteni. Csak tapasztalni. Egyénileg.
Kata nem rendszerben van, hanem hitben.
Ez a hit üdvözíti őt a Mennybe.
Nem önmagától van a hite, hanem kapta, miután megvallotta Jézus Krisztus előtt és az Atya előtt bűneit. És elfogadta Jézus Krisztus váltáságáldozatát bűneiért.
Ennyi.
Ehhez nem lehet hozzátenni, sem elvenni. Kata sem tud. Ő már üdvözült.
Ha rendszer, akkor úgy hívhatjuk: ez a mennyei rendszer. köze nincs az embernek, és a földinek hozzá.
Ez kegyelem.
Majdnem hogy még hit sem kell hozzá, egyszerűen el kell fogadni, utána a többi dolog Istentől jön.
Innen pedig már csak az ámulás van. Az Istenre csodálkozás. JÉÉÉÉÉ URAM, hát te vagy, hát te így szeretsz engem?!
Isten ugyanis a mi szellemünkbe árad, áthatja a mi lelkünk és így tudjuk kiáltani: APÁM!Így vagyunk bizalommal Isten iránt.
Valóban, túl sokat nem lehet egy kapcsolatról vitázni, főleg az édesapánkkal való kapcsolatról, ahol a legjobb, legszeretőbb édesapáról van szó.
Érzékenységünk is ebből jön.
Annyira szeretjük Őt, minden ellene kiabált szó, minket sért. 'Dühbe' jövünk. Szeretnék megmagyarázni a világnak a megmagyarázhatatlant.
Ne bántsátok azt, akit ti nem ismertek! Akit viszont mi igen jól ismerünk, mert kijelentette magát nekünk.
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.20. 19:24:18

Ezt a vehemens védőbeszédet! Köszönöm kedves Bogi, de úgy hiszem, Ejjnye Bejjnye nem támadt rám annyira, hogy ilyen védelemre szoruljak. Mindig azt képzelem, hogy az ilyenektől akadnak ki az emberek, és a logikus, higgadt érvelés meggyőzőbb erővel bír. De aztán sajnos csalódok.
A következő bejegyzésemben hosszabban írok arról, mit értek én a hit alatt.
Válasz erre 

spearwort 2013.02.24. 17:56:24

Szia,
gondoltam egy klasszikust idézve, válaszolok. Mert szerintem nem voltam vehemens, jó lehet, lehetséges, hogy számodra kihallatszott milyen jól fel vagyok öltözve a páncélzatba. :)

"Ez nem érzések dolga, amivé sokan tenni szeretnék. Egy teljesen befejezett ténybe vetett hitről van szó, hitről, amelyet a Szent Szellem ereje munkál a bűnös szívében. Ez a hit egészen más, mint a puszta szívbeli érzés, vagy az értelem beleegyezése. Az érzés nem hit. Az értelem beleegyezése sem hit. Sokan a hitet csupán az értelem igent bólintó beleegyezésének szeretnék venni, amely bizonyos hittételt helyben hagy. Súlyos tévedés ez, amely emberi dologgá teszi a hitet, holott az teljesen isteni: emberi színvonalra süllyeszti le, amikor valójában Istentől származik. A hit nem egy-két napra szóló dolog. A hit örök forrásból, magából Istenből kiáradó, maradandó alapelv, amely megragadja Isten igazságát, és a lelket Isten jelenlétében helyezi." Mackintosh
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.24. 18:27:23

Megbántottalak? Nem akartam. Nagyon kérlek.Tényleg mindig azt hiszem, elijesztjük az embereket, pedig csak azt lehet elijeszteni, akit nem is érdekel.
Olvastad, hogy megjelent egy könyve dr. Eben Alexandernek: A menny létezik címmel. Állítólag február 28.-án jelenik meg. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
És itt köszönöm meg a szent sátorról feltett videót. Én is feltettem. Nagyon jó.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.24. 21:50:20

Szia!

Sajnálom, ha válaszommal megvárattalak! Nem voltam úgy internetközelben, hogy érdemben foglalkozni tudjak a kérdéskörrel.
Ami spearwort által leírtakkal eszembe jutott először - nos az nagyon "világi" volt, nem is merem egy az egyben leírni. Talán ez az igazi szellemi gőg - bár ő úgy nevezi, hogy páncélzat. Még jó, hogy ő biztos abban, hogy Isten mellett, közvetlenül Annak jobbján fogja lengetni a pálmaágat, és gúnyos kacaja kísér majd bennünket, szerencsétleneket, akik nem tudtunk belekerülni úgy a pikszisbe, mint ő és fajtársai!
Találkoztam már az elmúlt évek során, jó néhány ilyen beszűkült tudatállapotú, magát fényességbe képzelő hitvédővel. Nem érdemes vitatkozni velük, mivel érveik bezárják őket külön kis világukba, amely lehet egy közösség, gyülekezet is...és nem lehet közös nevezőt találni velük. Keresztények és nem keresztények között ugyanígy előfordulnak. Megismerhető általános jelük, hogy rajongásuktól elvakítva önmagukat gerjesztik erre a rajongásra, és ezt a rajongást hozzák fel végső bizonyítékként.
A Tapasztalatról, amiről beszél - és itt most nyilván kell egyfajta bizalom, hogy elhidd - nekem is meg volt. Többször is. Csakhogy ezt felülírták más tapasztalatok, amelyek nem csak erről a felfokozott érzelmi állapotról szóltak. Ezt az érzelmi állapotot hívjuk első szeretet tüzének. Ez nálam, igaz sok belső küzdelmen, félelmen, reménykedésen keresztül kihunyt. Nem is kívánom újra meggyújtani. Komolyan vettem annak idején azt az ígéretet az igében, hogy Jézus barátjának mond engem. Legfőbb tapasztalatom az volt, hogy ez a Barát a barátait MINDIG cserbenhagyja, ha a fizikai sík szenvedéseiről van szó. Kialakuló bizalmatlanságom 3 dolognak volt köszönhető:
1.,A Bibliában igen is sok olyan van leírva, amely vitatható, nem értelmezhető "csak úgy", és nem követendő.
2.,Túl sok barátom, ismerősöm, és általam nem személyesen ismert, de hírként hozzám jutott testvér, vagy igaz, hívő ember, vagy éppen gyermek jutott idő előtt sírba. A rengeteg imádság ellenére. És a "bizonyságtételek felhőjében" nem volt olyan kijelentése valakinek, vagy bárkinek, hogy ne a gyógyulásért való imádságra, hanem annak felfüggesztésére buzdított volna, és az ÜZENET az "APÁNK" hazahívó szava lett volna.
3.,Tényleg olyan életem van, hogy sok tapasztalatot szerezhettem. Nem csak egy tanító/igehirdető bűvkörében éltem. Bizony megismerhettem más vallások, gondolkodók, közösségek külső és belső világát. Találhattam párhuzamokat, közös nevezőket, és ellentéteket is.
Nem ígérem, hogy rendszeresen beszélgetni, vagy vitatkozni fogunk, mivel a hit védelmét én komolyabban gondolom, mint spearwort. Úgy gondolom, hogy ha a a hitben élő életminősége jobbá válik hite miatt, súlyos bűn lenne megingatni benne!De nem is ijeszt el ez a fajta érvelés, mint az övé, mivel megtanultam, hogy mibe érdemes energiát, időt fektetni. És igen, az ő rendszere szerinti kereső vagyok, és nem merném azt gondolni, hogy én már tudom a tutit, és egy mindenható Istenről, hatásáról, törvényéről és kegyelméről, vagy éppen irgalmatlanságáról már mindent tudok!
Sőt már abban sem vagyok biztos, hogy halálom napjáig töredékéig eljutok annak a tudásnak és érzelmi fejlettségnek, ahova el kellene jutnom, vagy ahová jutni szeretnék.
Üdv!
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.24. 22:13:24

Köszönöm Ejjnye Bejjnye kimerítő válaszod. Nagyon örülök neki.Szimpatikus az őszinteséged. Kicsit késő van, de szeretnék reagálni erre, igaz arra a p.ü.-re még mindig várok...
Válasz erre 

spearwort 2013.02.25. 08:06:43

Oh jaj! Mivel dicsekedhetnék Isten előtt Ejjnye Bejjnye?
És mondd mit tudsz te rólam?
Tudod-e hány embert láttam meghalni? Akár kezeim között? És vajon milyen ember vagyok? És vajon, hogyan kínlódtam én is a hitért, miközben Isten elvette? Hogyan hunyt ki belőlem az 'első' szeretet? Hogyan árultak el, öltek meg ezerszer? Milyen betegségek vonultak át testemen? Hány démonhadtest a lelkemen?
Vajon tudod-e?
És vajon ismered-e műveltségemet? A többi vallásból, vagy pszichológiából? ...

A páncélzat nem ellened szól és nem emberek ellen. A Jézusban való hit, a menekülés útja, a megbékülés útja az Atyával. Részemről egy felismerés, könyörgés a Mindenható Istenhez. Felismertem kétségbeejtő bűnös állapotomat. És tőle kértem segítséget, és meghallgatta imádságomat. Fiát adta értem. Akit én elfogadtam.

És mit jelent idő előtt haza hívni? Ha láttad volna annak a 33 éves lánynak a tekintetét akit én láttam utoljára élve? Én is éppen annyi idős voltam. Az egész élete, ami még el se kezdődött szinte, a semmibe hullt. Már nem tudott szólni, de könnyezni kezdett. Hogyan omlottam össze a tehetetlenségtől és a kíntól? Az ágyánál összetörve elcsukló hangon elimádkozni a miatyánkot. Meg se fordult a fejemben a gondolat, hogy Isten a hibás? Én vagyok a hibás? A szülei a hibásak?

A kétségtelen valóságot látom. Mert látnom kell! Ezt a világot! A múlandót, az elmúlót! Egy ember se lesz aki vádolni tudná az Istent, mert nyilvánvalóvá lesznek igazságos cselekedetei.

Nos. Én azt a hangnemet befejeztem, ami meghunyászkodik és nem mondja ki színről színre az Igazságot. Igen sokat szenvedtem érte. És rájöttem, hogy semmi előre vivő dolog nincs a babusgatásban, vagy abban ha nem a teljes önmagamat adom. Hogyan mondjuk el szépen a hitet? Számomra lejárt ez a fajta idő. Pont azért mert túl sok veszteséget láttam a magam életében. Felesleges filozofálnom.

Hogy halálom napjáig én - tudásilag, érzelmi fejlettségileg - hova jutok nem érdekes, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy amit kaptam azt továbbadjam, a Krisztusban való életemet pedig megtartsam.
Ugyanis úgy tűnik számomra, hogy a megtartott élet, Jézus vérében való hitben, már a győzelem.
Ennél többre nem törekszem.
Ugyanis minden mást elveszítek! Őt azonban megnyerem.

Nagyon sokan tévedtek már velem kapcsolatban a való életben is, határozottságom, beképzeltségnek tűnik, hitem rajongásnak. Ám! Ez már a múlt! Az emberek meghökkenve megállnak. Totál félreismertségem - ha volt -azért történt, mert a képmutató hit olyan nagyon hangosan elterjedt volt a világban, a 'szende szentimentális szűz buta hívő leány' képe rólam megdőlt, mint ahogy minden kicsiny kis báránykának hitéről is, akik valóban hisznek.

Ugyanis azért mert mások a hittel átvágták a világot, attól még van eredeti, és tiszta. Akármennyire hihetetlen. Azt látják az emberek, hogy miközben mindenki más a haszonért volt hívő, most már csak azok maradtak, akik nem. Ma Mo. ugyanis valóban bolondság Krisztus hívőnek lenni. Minden értelmében. Ugye te is látod, hogyan menekülnek? Kibírná elviselni a szegénységet?

Igen, mások jól kereskedtek anyagilag, az álhitükkel, azokat magasztalták a világiak, másokra meg azt mondták: nézd ezt a butát, ez meg milyen vallásos, gőgös, beképzelt, nem hogy csendbe maradna, hát leszakad a háza, szétmálott a ruhája, ...
Hála Istennek, hogy ennél azért már tovább jutottunk, itt alant lent a buta szegény, kihasznált és tönkretett szegény emberek. Nem a gyűrűt nézik a kezeken. Más lett az irányadó, hogy megítéljenek egy embert.

Vannak, igaz hivők! Vannak, akik minden kínjuk ellenére hisznek, és nem azért mert nem lett volna semmi bajuk az életben, sőt! pont ők azok akik egyedül maradtak nyomorukban.
Ők nem rajongó álmodozók, akik azt mondják milyen szép dolog is ez a hit. Akik mulatságból hitvitákat tartanának.
Nem azért, mert ők el tudtak menekülni a bódultság ingyenes kápjába. Ebbe az evangéliumi hitféleségbe.
Ők valóban hisznek.

Kit védenék, ha nem ezeket a báránykákat? Akiket most itt hagytak alant, szétszóródva egyedül kóborolni a híres gazdag lelkész-vezetőink, mert ők már réges-régen héthatáron túl futottak, vagy barlangjaikban szundikálnak. Nem gondolva Ige-ellenes hamis tanításaik és tévútjaik kárával.

Ha védenék valamit, akkor nem a hitet védem, hanem azokat akik hisznek, annak ellenére, ami történt, és történik velük, akiket meggyaláznának még utoljára abban, amijük még maradt, az igaz hitüket.

Felfokozott érzelmi állapot? Vajon kinek ártok vele, biztos nem Ejjnye Bejjnyének, engem se bántott. :) Csak lovaglunk egy kicsikét a pusztában. Körbe-körbe.

Mégis azért jó ha tudjuk, vannak emberek, akik szentként gondolnak az Istenre, noha megvetettek és szegények. Mégis örömtelt szívvel mondanak hálát, a világon mindenért ennek az Istennek, aki számukra kijelentette magát Jézus Krisztuson keresztül. És Őérte vállalják akár a halált.
Nem szükséges kiabálnom! :)

Hát ez volt az a páncélzat.

Megyek arrébb csörtetek. :) Humoromnál maradva. :)
Isten áldjon titeket.

Gyiiii paci! :)
Majd még jövök :)
Válasz erre 

spearwort 2013.02.25. 09:48:29

pedig igaz ez a ló is csak egy szamár. :)
És különben is, csak egy bárány vagyok. :)
Hogyan is lovagolhatnék szamáron?
És csak Isten házát építem, pedig az az Isten háza a Szent Lélek temploma a mi testünk.
Oh mennyi zavaró kép!
Noha a mennyei Jeruzsálem is a Mennyből száll alá, és nem is mi építjük, hanem az Isten maga. Mert az is nyilvánvaló, a nagyobb áldja meg a kisebbet, Isten ad mindent.
Az az alázat, hogy elfogadunk.
Még hozzá Tőle! Az már pedig hogy életben tart, minden bűnünk ellenére, egyszerűen: kegyelem.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.25. 19:13:30

Kedves spearwort!

Őszinte elismerésem! Élvezet volt olvasni soraidat. Hidd el nem provokáció volt, amit leírtam, bár nem direkt neked szólt a válaszom, Te mégis megszólítva érezted magad.
Tartanám magam azért ahhoz, amit leírtam. Nem folytatok vitát. A te hited a te kincsed, és őrizgesd, építsd, gyarapítsd! Az, hogy különböző tapasztalatokat, életeseményeket, következményeket máshogy látunk, nem újdonság ezen a világon. Mindig is szerettem a dolgokat különböző nézőpontokból újra és újra megvizsgálni. Az én elmém, és szívem más konklúziókra jutott, mint hívő társaimé. Vagy mint a tiéd. Ezeket a meggyőződéseket teljesen értelmetlen ütköztetni, mérlegelni. Nincs ember, aki igazságot tenne, és levenné az én szememről azt a szemüveget/hályogot, vagy torzító eszközt, mely szerinted a normális látásomat akadályozza. De a te látásodat sincs mi igazítsa egy általam elképzelt helyes irányba. Isten esetleg? Nos Ő szépen hagyja a dolgokat a maguk útján menni. Ezt már lehetne bizonyítani, de mint már mondtam, ennek a bizonyításnak én vagyok az akadálya.
Eszembe jut egy dokumentumfilm. Azokkal a túlélőkkel, családtagokkal, hatósági személyekkel készült interjúkon alapult, amelyek egy amerikai ufo-hívő szekta történetét dolgozta fel. Bepillantást lehetett nyerni, a szekta alakulásától, a tagok öngyilkosságáig végződő teljes történetbe. Igazán hasznos volt ismerkedni általa, az emberi lélek hithez, élethez, emberen és életen túli viszonyával. Érveid ott is visszaköszöntek volna.
Annak azért kimondottan örülök, hogy gondolataid között rátaláltam arra, hogy látod a papi rend élősködését.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.25. 22:32:47

Kedves spearwort!

Még néhány dolog eszembe jutott.
Biztos vagyok benne, hogy van néhány olyan keresztény felekezet, és olyan magát kereszténynek beállító felekezet, vagy magát a Bibliához hűnek mondó közösség, akiknek a tanításával nem szimpatizálsz. Esetleg épp a gonosztól valónak gondolod. Tapasztaltad már a torz örömüket, amikor a vita hevében azzal vigasztalják magukat, hogy őket most üldözik, meg bolondnak tartják őket stb...? Mit gondolsz, ők gondolják helyesen, vagy te? Náluk az igazság, vagy nálad?
Amit a 33 éves lányról leírtál, tragikus. Ezek szerint tapasztalataink sokkal közelebb vannak, mint elsőre gondoltam. De amit leírtál az eseményről, az egy fontos ütközőpontunk. Ha ezt a fájdalmat és tragédiát el tudod feltétel nélkül fogadni, bízva az egyetlen igazán kompetens Valakiben, aki ennek az eseménysornak a végkifejletét meg tudná változtatni- de nem teszi/tette, akkor ne haragudj, de veled, és akik így gondolkodnak, tényleg baj van. Tulajdonképpen itt derül ki, hogy hited és cselekedeted nem az általatok szeretett Istenről tesz bizonyságot - hiszen nincs is szükségetek visszajelzésre, interakcióra, netán gyógyulásra és életben maradásra, hanem saját hitetek nagyságáról, elvakultságáról, feltétel nélküliségéről szól. Interakció nélkül viszont az Isten helyett bármely másik elképzelt személyt be lehet helyettesíteni istenként.
Persze árnyalná a képet, ha a haldokló, és az őt kísérő, majd később a gyászoló kapna bármilyen információt arra vonatkozóan, hogy a kauzális viszonyokat tekintve, miért volt jobb meghalni, mint élni tovább. Mert ugye az az érv - interakció hiányában - hogy ott milyen jó már neki, mert ott már az Úrnál van blabla...ez megint bármilyen istenképpel behelyettesíthetővé válik. Be kell valljam, valódi válaszokkal nem találkoztam még, csak reményekkel.
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.26. 06:03:47

Kommentjeitek állandóan gondolkodásra kényszerítenek.
Igen, ez a legfontosabb kérdés, mikor mehet el az ember, anélkül, hogy vádolhatnánk magunkat ezért vagy azért. Meghal a 33 éves, pedig még - korától fogva - élhetett volna. S ekkor jönnek a tanítások, hogy miért is betegedhetett meg, vagy Isten akaratából halt meg, meggyógyulhatott volna, ha hittel imádkozunk érte, miért nincs akkora hitünk, hogy meggyógyítsuk, vagy feltámasszuk, holott ez igei parancs, és akkor jön a kárhoztatás, mert nem fizettük meg az árát, nem böjtöltünk, nem vállaltuk fel az Urat minden helyzetben, stb. Tehát másod-, harmadosztályú hívők vagyunk. Stb. És még sorolhatnám, mi minden miatt érezhetjük-gondolhatjuk magunkat leszázalékolt hívőknek... Pedig Istenben nincs hiba, ez biztos. És az is, hogy Jézus Krisztusban mindennel megáldott bennünket, ami az életre és a kegyességre való. De hogy ez kinek mit jelent, az más kérdés. Én úgy hiszem, hogy akkor jutunk a legközelebb a Valósághoz - mert nem az a valóság, amit látunk -, ha letesszük a "fegyvert" és elhatározzuk, hogy közösen keressük az Urat. Ehhez szándék kell, elkötelezödés. És megegyezés abban, hogy nem tudunk semmit, illetve részleges a tudásunk. A tanítványság ebből áll. Együtt keressük az Urat, nem egymásnak mutogatjuk Őt, hanem az utat keressük közösen. Ez kellene legyen a megegyezés alapja, mert akkor nem esnénk sem a szellemi gőg, sem a válasz hiánya miatti tudatlanságba. Hiszen vannak példák arra is a Bibliában, hogy némelyek nem részesültek gyógyulásban, szabadulásban, de mások igen. Nem ostoba beletörődésre gondolok, hanem a világosságban való megnyugvásra. Amikor az Úr azt mondja: ha akarom, hogy ő megmaradjon, míg visszajövök, mi közöd hozzá? Abban kellene megegyeznünk nekünk, keresztényeknek, hogy Isten több mindannál, amit számunkra kijelentett, de nem több annál, amit Jézus Krisztusban jelentett ki nekünk. Ha ebben megnyugodnánk, akkor nyugodtan tájékozódhatunk más vallásúak hite felől, mert nem rendítene meg, csupán elmélyítené a hitünket az Úrban. Csak ez az alázatos hozzáállás hiányzik sokunkból, és emiatt keseredik meg sok hívő keresztény - én így látom - mert nem akarunk tanulni, nem akarunk tanítványok lenni, hanem egyből nagy szolgálatokat akarunk végezni, anélkül, hogy megismertük volna azt, akinek szolgálatába álltunk. Mert akkor nem lennénk sem felfuvalkodottak, sem megbotránkoztatóak, csupán azok számára, akik elvesznek, viszont mi ki tudnánk bírni, mert a megismerés útján, azon a keskenyen maradnánk. Sok költői gondolat jut eszembe erről, és az hogy a legszebb dolog az ember életében a remény, ami összeölelkezik a hittel és a szeretettel - de ezek azok a tények, amik mind abban a valóságban vannak, ami el van rejtve szemünk elől, csakis szellemi szemmel láthatóak. Nem látomásokra gondolok most, de akár azok is lehetnek, nem álmokra, de akár azok is lehetnek, hanem arra a nyitottságra, ami a szellemünkben él, ami nem fél, hanem keres, kutat, és a már megtalált igazságot még jobban szeretné megismerni. Mert ebből soha nem kaphatunk annyit, amennyi benne van - ezen a földön. Ez teszi különlegessé, egyedivé, elhivatottá az embert. Nem lenne szabad abba az állapotba kerülnünk, hogy egy hívő nem tehet fel kérdéseket, mert akkor már hitetlennek minősítik.
Válasz erre 

spearwort 2013.02.26. 07:35:53

@Ejjnye Bejjnye:

Kedves Ejjnye Bejjnye!
Nos, vannak jó tapasztalataim is ám! a Hitről, nemcsak az, hogy puff bele meghalunk, nem baj, mert odaát a Menny van.
Egyébként nem volt olyan könnyű azokat az embereket elengednem, akik közvetlenül velem haltak meg, mert éppen, hogy a hitem szerint nem a hitemben voltak. Tehát egy másik dolgot is meg kellett tanulnom, Isten sokkal irgalmasabb nálam, vagy annál amit az én hitem el tudna képzelni.
Volt egy pozítiv, nagyon erős élményem.
Barátnőm férjéről volt szó, megházasodtak, volt egy gyönyörű esküvőjük én voltam az egyik legboldogabb, hiszen hosszú évekig imádkoztunk férjért neki, és itt van, 40 éves és végre boldog. Aztán a férj félév múlva, úgy hogy a barátnőm már terhes volt, hasnyálmirigy gyulladást kapott, a legsúlyosabbat.
Az orvosok nem adtak neki sok túlélési esélyt, és bárkit kérdeztünk, csak a halált emlegették.
De mi itthon, könnyek között imádkoztunk. Akit csak ismertünk, szóltunk.
Hetekig élethalál között volt.
Mikor is az Úr meghallgatott minket. Dicsőség Neki.
És felépült.
Még az is csoda, hogy kivették a hasnyálmirigyét, de nem súlyos cukor beteg, hanem maximum néha-néha ha 12-s a vércukra.
Még mindig nem adtuk fel, hogy akár olyan csodát is tegyen az Úr, hogy teljesen normális legyen neki, annak ellenére, hogy nincs hasnyálmirigye, vagy éppen kínőjjön újra.
Ugye ez már neked is tetsző hit?! És nagyon boldog vagyok, hogy az Úr meghallgatta kérésünket, mert a szívem szakadt volna meg, ha meghal. Itt hagyva a barátnőmet, akit nagyon szeretek, és a gyermekét.

Arról a lányról írtam, ha érdekel, itt a link:
www.zarandok.hu/index.php/?m_id=47&m_op=view&id=373

a látszattal ellentétben nem vagyok katolikus. :)
Isten áldjon
Válasz erre 

spearwort 2013.02.26. 09:51:26

@Ejjnye Bejjnye:

Papi rend élősködéséről.

Az előzőekben linkeltem egy írásomat, ott szerepel, hogy akkor hol dolgoztam, ám ez az információ korántsem adna igaz képet rólam. Ugyanis, igen csúnyán végződött az ott létem. Ennek pedig pont ez az oka, amit körbe-körbe járunk.
Konkrétan, hogy van egy vallásos rend, és van az igaz hit.
Ennek legkifejezőbb szembenállására Káin és Ábel esete mutat rá. Káin a vallásos embereket jelképezi, akik kezük csinálmányával dicsekednek, míg Ábel felismeri, hogy Isten szent, és nem közeledhet Őhozzá, mert ő viszont magáról tudja, hogy nem szent és bűneiért halált érdemelne. Ezért öli meg az áldozati állatot. Maga helyett. Felismeri csak szent mehet a szenthez.
Ugyanezt jelképezi a vámszedő és az kegyeskedő imája a templomban, Jézus példázatában. Ahol Jézus azt mondja, amaz ember megigazulva ment haza, mert bűnei miatt megszaggatta a ruháját az Isten előtt. Míg a másik jó cselekedeteivel dicsekedett Isten előtt, noha azok semmit se érnek az Istennek, hiszen mit adhatnánk Őneki bűnös kezeinkkel?
Ez egy felismerés, Istenről.

Be kell látnunk, hogy az az Isten, akiről én beszélek, egy Szent Isten. Őhozzá semmiképpen nem lehetne közeledni addig amíg meg nem szabadulunk attól, ami elválaszt Tőle, a bűneink. Erről szólt Jézus váltsága.
De tovább megyek, mert ezeket mind tudod.

Jézus vére másról is szólt.
Méghozzá arról, hogy egymással is közösségünk van ebben a Szent Vérben. Ugyanis lehetetlenség, hogy ne sértsük meg egymást, amikor egymás mellett élünk.
Így, nemcsak az Isten előtti megigazulásunk elfogadásunk van a Vérben, hanem a gyógyulásunk is, azokból a sebekből, amit egymásnak okoztunk. Amit a bűn okozott életünkben.
A bűn miatt kell meghalnunk is, és elvégzett dolog, hiába kiabálsz ellene, meg kell történnie. (Meg kellene, ám itt jön, hogy Jézus Vérét aki elfogadja nem hal meg, hanem által ment a halálból az életbe.)

Kölcsönös bűnbánattal, és kiengesztelődésben, van gyógyulásunk és közösségünk egymással, itt a Földön és ott is. Hiszen ahová megyünk, a Mennybe, ott békesség van. A békesség nem csak úgy lesz magától, egy varázsszóra megváltozunk? Juci néni többet nem pletykál a középső sorban, Jani bácsi többet nem rúgja fel a feleségét. Nem. hanem azt el kell fogadni, itt, ahol most élünk, ez ugyanis már készen van. Jézus vérében.
Jézus meghalt, - befejezett dolog. Ő mondta, bocsásd meg nekik nem tudják mit cselekednek.
Kik nem tudják?
A Káinok.
Nem ismerték fel, hogy Isten Szent, és hozzá csak vér által lehet közeledni.
Ám a Káinok, a vallásoskodok megölik az Igazat. Féltékenységből és gonosz indulatból.
Emlékszel ugye Simon mágusra, aki pénzt ajánlott a Szent Lélekért cserébe? Itt arról szól az Ige, hogy Péter apostol így dorgálta meg Simont: keserű irigység, és gonoszság lett szívedben. Vagyis, pont mint Káin szívében.
A hitért nem lehet pénzt ajánlani, mintahogy irigykedni se szabad, mert mindenki megkaphatja. Ugyanis a történet lényege, hogy nem Ábel volt különb - szebb, jobb, okosabb stb. - Káinnál, hanem Ábel felismerte, nincs vér nélkül bűnbocsánat. Felismerte Istent. Ha emlékszel Isten szólt Káinhoz, megnézheted, hogy nem hagyta magára, de nem tudott uralkodni indulatain Káin.
Mintahogy a világtörténelemben még oly sokszor bizonyították be a vallásoskodok, hogy akkora indulat van bennünk, hogy képesek megölni ezrével, százezrével azokat, akiknek az áldozatát elfogadta az Isten.

Nos, ez történt velem is a Máltában. Erről könyvet tudnék írni. De valamit jó mélyen megértettem. Hit szempontjából: hogy az áruló keze mindig ott van Jézus asztalán, amikor Ő megtöri a kenyeret.
Ez a világ végéig így marad.

Jézus is beszél róla, hogy egyik felvétetik másik ott hagyatik. Ki hagyatik ott? Az álszentek. Akik csak mondják, Uram Uram, de szívükben nem tiszták és nem hisznek, csak megbotránkozást, megbotránkozásra gyűjtenek az Isten kicsiny báránykáiban. És azokban is persze, akik keresik Istent. Ez botrány, mert a botrányok miatt az emberek elfordulnak az Igaz Istentől!
A hamis tanítók, hamisan tanítanak, élet-halál kérdésekről, gyógyulásokról, és olyan képet festenek le az embereknek Istenről, hamis tanításaikkal és álszentségeikkel, ami nem igaz.
Mert Isten jó.
Szeretete örökké való.
És Szent, nincs benne semmi bűn.

Ha megkérdeznéd, miért hagyja így Isten? Akkor a válaszom, mert neki egyetlen egy ember szabad akarata is többet ér az univerzum összes csillagánál is.
Így hagyja, hogy kitűnjék mindenkiről, hogy mi lakik a szívében, saját maga előtt is, hiszen Isten nagyon jól tudja.
Az Ő ítélete nagyon igazságos lesz, mert Igaz Isten.

A Káinok megbabonáznak, becsapnak, átvágnak. Félelemben tartanak, meggyötörnek és hazug tanításokat adnak. Ők gazdagok. Náluk van minden hatalom.
Ne rájuk figyelj. Elhiszem hogy csalódtál, nagyon elhiszem, és tisztelem, a keresésed, a kutatásod. Nyitott szemmel jársz. Mert ez a helyes.
Így tesz mindenki, aki Istent keresi.

Tehát két dolgot rühellek az életben:

1. az álszent képmutatoskodó vallásoskodást,
2. és a bagzó macskákat.

Nálam ez a kettő egy kategóriába esik, a bűze miatt. Allergiás vagyok rá.

Most például egy tyúk áll a küszöbömön, őt szeretem, kérdezgetem tőle, hogy mit akar? Hová akarná tojni tojását az ágyamba? Vagy lehet rögtön bele is ugorhatna a fazékba? :)... Na végül kizavartam, mert bement a szobába.

:)
Isten áldjon.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.26. 21:25:18

Kedves Mindketten!
Merthogy hárman vagyunk ebben a beszélgetésben.
spearwort! Egyetlen mondatodat idézném, és azon keresztül, mintegy prizmán küldeném át válaszom kettőtöknek: "De tovább megyek, mert ezeket mind tudod."
Így van. Minden érveteket, minden idézetet, minden példátokat sokat és sokszor hallottam, kérődztem meg. A valóság, és igazság érdekel. Nem az, amit mások mondanak, és tanítanak. Illetve természetesen nem csak az, gondolok itt a gyülekezet és a Gyülekezet tanító, formáló erejére és hasznosságára. Bár ennek a tagságát levetettem magamról, mint egy olyan ruhát, amely sem stílusában, sem méretében nem jó már rám.
Szeretem azt a szót, hogy interakció. Közöttünk (hármunk között) működik. Isten és ember között nem. Projektálunk az Ő személyéről, de nem beszélgetünk vele. Az imádságot nem tekintem int.-nak, mivel egyirányú. Ha lennének az emberiségnek igazi valaszai a nagy kérdésekre, most nem bonyolódtunk volna vitába. Nem tekintem válaszoknak a Bibliában leírtakat, hiszen a mindennapokban nem nyújt olyan konkrét segítséget, mint amilyen segítségről írva van benne. Példálózni lehet a benne leírt történetekkel. Ugyanezt teszik az iszlám, vagy az indiai, kínai kultúráknak szentnek tartott könyvei. Stílusuk, felépítésük, sőt sok helyen mondanivalójuk megdöbbentően hasonlít a Bibliára.
A papi élősködésről: Tökéletesen tisztában vagyok a hívő és a vallásos közötti eltérés mibenlétével. Annyit emelnék ki, hogy nem érdekel a vallásos papság, nem csípi a szemem, hiszen vallásos nyájat vámolnak meg. A hívő papokkal, lelkészekkel, lelkipásztorokkal van gondom. Mert bár jó szándékúak, azért szépen eléldegélnek szolgálati lakásaikban, a fizetésükből nem kell rezsiköltségre költeniük, mivel azt is a gyülekezetek állják. Van ahol még benzin, szerelési költség sem terheli őket autóhasználat esetén. Rengeteg természetbeli ajándékot kapnak. Mindezt a tagok tizedéből. És tényleg dolgoznak egy héten 40 órát? Minden évben hallottam legalább két-három igehirdetést a jókedvű adakozóról.
Amúgy nekem is rengeteg sztorim van a felvetett témákban.
Üdv!
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.27. 06:41:46

Egy kolléga tett nekem bizonyságot az Istenről, aki nem járt egy közösségbe sem, csupán egy kis társaság járt össze, dicsérni az Urat. Utána ez a létszám gyarapodott, majd megduzzadt, kettészakadt. Ezalatt rúgtak ki a színházból, váltam munkanélkülivé.
Egy idő után megismertük a H.Gy.-t, ahova elmentem kíváncsiságból, mire kizártak a közösségemből.
Saját elégtelen igeismeretem miatt lenyűgözött az a "profizmus", ami a H.Gy.-t jellemezte, de üresnek is találtam egy idő után. Igei alapon:"el nem hagyván a magunk gyülekezetét", visszamentem a régi közösségbe, ahol befogadtak, nem vizsgálgatták a múltat. Már nem volt ugyanaz a közösség, de ezt csak később fedeztem fel. És most tartok ott, hogy egy idő óta nem megyek.
Kedves Ejjnye Bejjnye, bejegyzésedet ma reggel olvastam. Örülök neki. Mert interaktív a kapcsolatunk.
A H.Gy. igehirdetéseinek köszönhetem pld. azt, hogy nem félek sok dologtól, jobban bízok abban, hogy az Úr ezen a földön is megáld.
Az előző közösségem pedig arra készített fel, hogy a szenvedésekben is velem az Úr, sőt, igazán akkor ismerhetem meg a kegyelmét.
Nagyon dióhéjban ez a fő ismérve a két közösségnek. A mostani pedig a régi romjain, és a "felkentebb" gyülekezetek hatására alakul olyanná, amilyenné.
Az egész blogom ezekről a vajúdásokról szól, amiket átélek. Érdemben "beszélgetni" ezekről igazán így tudok, ahol leírhatom, el is olvassák, akiket érdekel, válaszolnak is nekem, amiket szabadon, egyedül, megvizsgálhatok. Így - az ige mindig kéznél van - sokkal világosabban tudok érteni.
Ezért is örülök a te hozzáállásodnak.
Válasz erre 

spearwort 2013.02.27. 09:14:00

Miért lesz elbizakodott az ember? Felfuvalkodottá és gőgössé?

Volt egy betegem, elefántlába volt, sose volt egészséges, költő és filozófus.
Azt mondta nekem, "Bogi, egyedül a te hited hiteles előttem."
Ő igazi ateista volt. Mégis tudtam vele beszélni Istenről.
Nem volt alázatos, mert nem volt Kivel szemben mégis értette, hogy valamikor neki kell csöndbe lennie, a sors tanította meg.
Azt mondta nekem, "Bogi tisztelem a hited, de én nem hiszek. Én csak akkor hinnék, ha bekopogna hozzám az Isten."

Az utolsó napon, amikor nála voltam, volt a szobában egy nagy angyal. Tudtam, utoljára látom, megijedtem, nem akartam szembesülni, a halállal, pedig ő jól érezte magát. Senki se sejtette, még aznap meghal. Szerintem meg se fordult a fejében, ez a nap lesz az utolsó.
Kérdezte: "miért sietsz ennyire? Legközelebb többet legyél"
"Dolgom van, mennem kell." válaszoltam. Majd hozzátettem magamban: "Ha tudnád, nem lesz legközelebb!"
Az volt az utolsó napja.
Nekem el kellett mennem, miért? Nem beszélhettem többet Istenről. Mert Isten maga jött.
Bekopogott Hozzá, azon az éjszakán.
Vajon, amikor bekopogott, hogyan fogadta?
Én három évig beszéltem neki.

Mondd Ejnyebejjnye és Kata, ti most nem az Istent kísértitek?, még a más vallások könyvei is, amire Ejnyebejjnye nagy gőgösen hivatkozik felszólítanak, tiszteld az Istent, féld Őt!
Hol van belőle a tisztelet? Az Ismeretlen iránt.
Ha csöndben van, hát csöndben van, ki vagy te, hogy megkérdezd, miért vagy csöndben? nem vagy vakmerő, nem hívod ki magad ellen?
Én hátrább állnék, befognám számat. Ha nem ismerem annak hatalmát, akiről tiszteletlenül beszélek.
Ha más nem a tanulságok miatt befognám a számat, csöndben lennék! Hogy nagyobb baj ne essen velem.

Hát nem szól az Isten, szolgáin keresztül is, ezerféleképpen?
Oh te vakmerő elbizakodott tudatlan ember!

Kidobtad a Bibliát, rendben, kidobtad a szolgálókat rendben, de kidobod az Istent is?
Ez már nincs rendben. Még ha számodra ismeretlen is, te
bolond ember, nem tudod mit beszélsz. Térj meg!

Ezt nevezed interakciónak? Még semmit se beszéltem!!!!
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.27. 12:47:52

Erre most nem reagálok, spearwort, hogy bűnbe ne essek.(plusz még egybe)
Csak megkérlek, ne kiabálj, ne használj ilyen hangnemet, mert erre senki sem adott engedélyt. "A ti szelíd-lelkűségetek ismert legyen minden ember előtt."
Az egész tapasztalatod ellentmond az én istenismeretemnek. Ha valaki nem akarja elfogadni életében, nehéz elképzelnem - mindig Voltaire-t emlegetik erre eklatáns példának - hogy az utolsó pillanatban, mikor már nem is tud magáról, üdvösségre jusson. De minden lehetséges. Csak akkor azt nem értem, miért ijedtél meg, ha tudtad, hogy Isten angyala azért jött, hogy magával vigye Istenhez?
Ki volt itt tiszteletlen Istennel közülünk? Senki.Csak kérdéseink vannak, akárcsak neked is, és nem titkoljuk el őket.Amúgy meg Istennek nincs szüksége védelemre, nekünk van szükségünk az Ő oltalmára.
Válasz erre 

Ejjnye Bejjnye 2013.02.28. 14:55:25

Nna most ürülök csak igazán, hogy nem tudtam az elmúlt napokban a blogra jönni, és olvasni/válaszolgatni!
Egyrészt, mert kijött mindkettőtökből, az elrejtett szívetek tartalmának egy része. Sokszor sokkal árulkodóbb a beszéd, és írás-stílus a tartalomnál. Azonkívül a bizonyságtételek két irányát tapasztaltam eddig: az egyik a bizonyságtevő cselekedeteiről, egója felmagasztalásáról, hatalmas értékeiről szól. A másik mindig választott istenéről, vagy akár egy eladható termékről beszél - annak értékes mivoltát hangsúlyozva.
Annak is örülök, hogy már most lehet olvasni az életetekben történt közösségi hasadásokról. Ez is tipikus. Minden közösség/kapcsolat hasad a tagok fejlődési útja következményeként kialakuló különbözőségek megjelenése miatt, ha a tagok képtelenek a kompromisszumra.
A látomások/élmények az egyik legérdekesebb téma. Ez olyan esemény egy-egy ember életében, amely veszélyesebb és meghatározóbb bármilyen tudatmódosító szer által kiváltott élménynél. És nemhogy ember, de még "Isten" sem képes ezt a kialakuló mély belső meggyőződést, új irányultságot módosítani. Esetleg új élmények vagy azok láncolata.
Hasztalan ilyen esetben bármely érv, hiszen mélyebb bevésődésről van szó, mint akár a szerelem, vagy szexualitás általi érzelmi bevésődésnél tapasztalható.
Erről tovább beszélgeti blogban botorság lenne. Talán p.ü.. Talán. De tisztázni kell a miérteket. És a célokat.
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.02.28. 18:22:01

"Erről tovább beszélgetni blogban botorság lenne."

Egyre inkább így látom én is.

Különben nincs mit takargatnia egyikünknek sem. Félnie sincs mit. Megosztani, amink van, azt hiszem nem bűn. Sőt.
De ennek így már tényleg nincs értelme.
Messzire vezetne, és nem lenne tanácsos elmenni erre az "útra".
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.03.01. 06:17:31

Ajánlom: hitvédelemblog.hu
Kéry Zsuzsanna teszi föl Jacob Ninan: A képzelt hit veszélyei c. cikkét.
Nem árt újra és újra elolvasni.
Isten kegyelme, hogy nyitogatja szemeimet, hogy lássak is...
Válasz erre 

spearwort 2013.03.06. 21:07:32

Tudok szelíd is lenni. :)
Szeretek is. És akarok is szelíd lenni. :)

testveremnek.blogspot.hu/2011/10/titokban.html

Bizonyságként. Olvassátok el.
Az utolsó szó gyanánt.
Isten áldjon titeket!
Szeretettel,
bogi
Válasz erre 

Móklis 2013.03.31. 11:00:46

Örülök Kati, hogy visszaraktad! Bocsi, de a kommenteket lusta voltam elolvasni. Nem közös, mégis azonos élmények memoárja. Szerintem ez az út teljesen természetes azoknál, akik az igazságot keresik. Hiába, mondják, hogy az okos más kárán tanul, az élet leglényegesebb dolgaira ez nem érvényes. Az elveszettnek tűnő idők nem vesztek el, hanem ott vannak Benned, a gondolkodásodban, az életszeméletedben, a hitedben.
Válasz erre 

stephy-alias:Nászta Katalin · http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu 2013.03.31. 19:55:52

@Móklis: Bölcsességed Istentől való.És mekkora bátorságra van szüksége az embernek ahhoz,hogy meg is élje, ami benne van! Egyelőre a rácsodálkozásnál tartok...
Válasz erre 
süti beállítások módosítása