Valamikor olvastam egy könyvet arról, mit jelent egy nyájhoz tartozni. (Már nem tudom, ki írta.) A juhok természetéről oktatott, és elmesélte, hogy azért sem szabad egy báránynak-juhnak átcsatlakozni egy másik nyájhoz, mert megbetegedhetik. T.i. vannak olyan betegségek, amik a nyájon belül kezelendőek, és egy másik nyájhoz tartozó juh betegsége megfertőzheti az odabitangolt juhunkat. A pásztor gondoskodik a nyájáról, mindegyiket jól ismeri, személyesen kezeli, gyógyítgatja, nevükön szólítja őket. De az idegent nem ismeri. Nem tudja kezelni. S még annak betegségéből sem tudja kigyógyítani, s ha a juh ottmarad, megfertőzheti a többit is.

Lefordítva ezt a hívők életére: mindannyian valahogyan megtérünk, valakinek a bizonyságtételére, aki aztán elvisz bennünket a maga gyülekezetébe, ahova beépülünk, és elkezdünk fejlődni-tanulni. Ha építkezik az ember, egyféleképpen teszi azt, nem módosít menet közben a terven. Lefekteti az alapot és erre épít. És így épülünk fel lelki házzá.

Ha valaki átmegy, vagy átjön egy másik gyülekezetből, ahol másként építkeztek, megzavarodhat az eltérő tanítástól, építkezéstől, és megrekedhet a fejlődésben, vagy másokat is megzavarhat.

Igen: az alap ugyanaz: Krisztus. Mégis annyiféle gyülekezet van, és mind azt hiszi, hogy jó helyen van. Úgy kell hinni, ahogy ott tanítják. Ha mégis elcsatangolna máshová, azonnal szembe ütközne  a másféle gyakorlattal, tanítással.

Van egy könyv – biztos több is – ami a gyülekezetek történelmi útvonaláról ír. E.H.Broadbent: Zarándok gyülekezet. Ez Isten élő gyülekezeteinek időbeli „útvonaláról”szól. Élő, azaz olyanok gyülekezete, akik hallják, és követik a Pásztor Hangját-Szavát.

A mai neo-protestáns gyülekezetek többsége is azzal a reménységgel és hittel létezik, hogy hallják az Úr hangját, és azon az úton járnak, amit Ő jelölt ki nekik.

A nagy és nehéz kérdés az: mitől vannak a kiszakadások, elmaradások, elválások, széthúzások, stb.? Tudjuk, hogy Pál útja is elvált Barnabásétól, és a Biblia csak Pállal foglalkozik, Barnabást nem követi. Nekünk pedig az Ige az útmutató.

Mentségünkre legyen és lett mondva, a János evangéliuma is úgy fejeződik be, hogy nem lehet mindazt leírni és elmondani, amit az Úr cselekedett itt a földön, amíg itt volt, és az Apostolok cselekedetei sincs lezárva. Tehát megengedett, sőt hihető, hogy nagyon sok olyan dolog van, amiről nem tudunk-tudhatunk, mégis az Úr indította el, az Ő dicsőségére. Tehát akkor semmi aggodalom? Úgy tűnik. Mégis, mindig megsebesülünk, amikor valaki elmegy, amikor valakiről valami kiderül, anélkül, hogy ő maga vallotta volna be, stb.

Én magam is egyféleképpen nőttem az Úrban. Az Úr akaratának megismerésében. Ebben benne volt a próba is, ami az igének való engedelmesség következtében elszenvedett sértések, bántások, kirekesztések voltak. 

Ha valaki következetesen kitart az Ige mellett, lehetetlen, hogy ne érje bántalmazás- valamilyen szintű - a világ részéről. Először is ott kezdődik, hogy ő maga teljesen megváltozik! Már ez konfliktus-előidéző. Hogy ennek ellenére mégis megmaradjon az Úr mellett, az Úr mind jobb és mélyebb megismerésére van szüksége. Ez pedig nem megy ige-ismeret és engedelmesség nélkül.

A különbségek a különféle gyülekezetek közt óriásiak lehetnek. Ami eldöntheti, melyik, vagy ki az, aki az Urat igazán követi, talán az az "illat", ami egyesek számára élet, - akik üdvözülnek -, mások számára halál illata lehet. És hát szükség van az értelmünkre is ( a szívünkre is), hogy megértsük, mi az Úr kedves és tökéletes akarata.

Folyt. köv.