Talán azért olyan szép ez a világ, mert annyian nézzük. Mindegyikünk meglát benne valamit, amit a másik nem biztos, hogy észrevesz, és ettől lesz teljes.

Csak mikor csőlátásúvá akarnak kényszeríteni, akkor torzul el a kép.

Meghagyni a szabadságát a másiknak, hogy a tiéd is megmaradjon - ez a művészet. Mert mit is csinál? elmesél, lerajzol, megmutat valamit, amit ő meglátott, felfogott, megértett. Persze, vannak ebben elengedhetetlen kiigazítások is, amik feszültséget okoznak - enélkül nem megy, és akkor mindjárt belefolyunk mindenestől. Nem lehet a személyiségünket kívül hagyni.

Mit tesz az író? Leírja, amit meglátott. Ezt csinálja a festő, a filmes, mindenki, aki a valóságot figyeli. Úgy, hogy beenged nézőszemszögébe maga melletti-, fölötti-, alatti nézőpontokat is, mégis a sajátja a meghatározó.

Nem akarok úgy látni-értelmezni, ahogy ő, nem is tudnék, de érdekel, az, amit meglátott, és közölt. Ettől leszek gazdagabb én is. Többet ismerek meg abból a világból, amiben élek. Élhetnék e kíváncsiság nélkül is, de mivel homo sapiens vagyok, fölfele törekszem. 

Egyedül a szeretet az, ami úgy nyúl alád, és ismerteti meg veled az általad még fel nem fedezett dolgokat, hogy nem aláz meg. De éppen ezért, ki sem mondja, hogy ő a szeretet, egyszerűen csak megteszi. No, ez az Isten Lelke, Szelleme, így dolgozik, létezik, van. Persze csak azok hallják meg, akiknek van erre fülük. Ekkor nyílnak meg a szemek, és kezd látni a szív. 

Csak amikor egyenruhába akarják öltöztetni azt a képességet, amit hit által Istentől kaptunk, akkor van baj.

Hiába beszélnék egy hitetlen embernek Isten országának dolgairól - süket rá. Mint a zenére, akinek nincs hallása. Vagy a képzőművészetre a vak. Vagy a futásra a lábatlan. És sorolhatnám. 

Ezért Isten országának dolgairól csak Isten országának állampolgárai között lehet beszélni, és ezért a többiek felé egyedül az evangélium üzenete szólhat, ami hitet ébreszthet a szívükben. Ha felébredt, akkor lehet képességük hallgatni Isten dolgait.

Amíg hitetlenek lesznek, addig bolondok is lesznek Isten országáért. Mert ezt a címkét azok aggatták ránk, akik nem értik Isten országának dolgait. Olyan számukra, mint egy mese, amivel gyerekkorban talán lehet foglalkozni, de később már ostobaság. 

És lemaradnak azokról, amiket az örökkévalóság gyöngyeinek is hívhatunk: üdvösség, bűneink bocsánata, öröm a Szent Lélek által, az odafelvalókkal való törődés semmihez sem fogható gyönyörűsége.

És arról is, hogy ennek a világnak minden szépsége halvány ahhoz képest, amit ígéretben kaptunk. És ahonnan érthető az  is: Ne szeressétek a világot, ne barátkozzatok a világiakkal, Istennel való ellenségeskedés ez. 

Más a rangsor. A mennyeiekhez képest mindaz, amit itt a földön kaphatsz, semmi. Hát ne ragaszkodj hozzá olyan kétségbeesetten. Mindent itt hagysz ugyanis.