Mindenkinek meg kell "írnia a maga "könyvét". És ez az ő élete..... Mikor azok a könyvek megnyittatnak majd a mennyek országában, ezekben lesz benne minden. Ez fog minket megítélni. "A te szádból ítéllek meg.." A cselekedeteink, indítékaink mind fel vannak írva. Forog a film, a tekercs, ami mindent felvesz. Az Úr Szemének kamerája előtt élünk. Semmi sem esetleges, kijavítható. Minden egyszeri, megtörtént és helyrehozhatatlan. Életünk olyan pecsét az időnk vásznán, amire rátekinteni lehet, hozzátenni, változtatni rajta, azon, ami már elmúlt, nem. Pecsét vagyunk, majd az Úr tör fel minket, amikor eljön az ideje.
A láthatók ideig valók. Ami örök, az láthatatlan. Azzal kell törődnünk. Az ész, a has, az indulatok mind ideiglenesek, időnkhöz kötöttek - a szív az, ami számít. És azok a tettek, amiket a szíved parancsol lesznek a jutalmunk alapja.
"Az én Atyám házában sok lakóhely van.Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek."
Háború van. Ebben a háborúban egy győztes van, aki minket megvásárolt magának, társul - nem csak garantálva, hanem meg is szerezve számunkra is a győzelmet. Ő a Krisztus, a názáreti Jézus.
(akkor vagyok magamnál, mikor írok. halleluja!)
Mert azzal, hogy a hitért küzdve meghalunk és a mennybe kerülünk, még nincs mindennek vége. Még vár ránk a TELJES GYŐZELEM Jézus Krisztus oldalán, mikor visszajön a Földre, seregeivel - velünk - és Armaggeddonnál bevégzi a munkát. (amit már a kereszten bevégzett, ez már a szellemvilágban való kinyilvánítása lesz az Ő győzelmének, amikor a menny beavatkozik a földi életbe újból) Ezután új ég és új föld vár ránk.
Nem tudhatjuk mi van a harmadik égig. A másodikat kutatja és ott fedez fel újabb dolgokat, furcsaságokat, emberi erőt, képzeletet meghaladókat a tudomány, amiből leszűrhető, hogy milyen hatalmas erőknek vagyunk kiszolgáltatva.
Nos, az Úr ezek fölött is ÚR. Uraknak URA. Ezek fölött is győzött. A sötétség fejedelme is legyőzött állapotban van már. Gyakorlatilag is kinyílt az ember számára a menny. De az út oda egy keskeny ösvény, egy embernyi rés, ajtó, s ez az ember Jézus Krisztus, Isten Fiának kereszthalála és feltámadása. Rajta át lehet kimenekülni innen és bejutni a mennyek országába. Ez a hit útja.
A hit mértéke is egy embernyi. Egész életünkkel, aminek súlyát a cselekedeteink adják. Cselekedeteink szándékai pedig a szívünkből áradnak minden testrészünk felé, ami mozgásba lendít minket - ezért is mondja az Úr, hogy "szenteljük meg kezeinket", "jobb inkább csonkán bemenni a mennybe pld., mint bűnösen elkárhozni - tehát a megszentelődés az életünkbe kerül. Engednünk kell kiáradni bennünk Isten Szent Szellemét, hogy betöltse, kitöltse s így átvegye az irányítást felettünk, bennünk, mert így teljesedhetünk meg Vele, így szentelődhetünk meg Általa, így igazít meg folyton és leszünk szeplőtelenek és sömörgözés nélkül valók. Így van szükség a cselekedetekre.
Halófélben lévő keresztényekről is beszél az ige, akiknek cselekedetei nem teljesek az Úr előtt. Pál is azt mondta, újból mindent kárnak és szemétnek ítél, hogy a Krisztust megnyerje. Holott már megnyerte. Mégis. Állandóan küzd az ember testi mivoltával. Állandóan le kell győznie abból fakadó kétségeit - de meg tudja tenni. Ezt jelenti az, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
Ma tele vannak a gyülekezetek halófélben levő keresztényekkel, akiknek keze-lába, valamilyen "tagja" "levágásra" szorul. Csak hogy a lélek megmeneküljön. És mindez erre a földi életre, létre vonatkozik, mert a mennyben már teljesen más lesz a helyzet.
Nem tudom, milyen módon függ össze az itteni életünkkel az, amilyen helyzetben leszünk ott - de biztosnak látszik, hogy az Úr Jézus azt a hatalmát, amivel legyőzte és legyőzi a mennyei fellázadt fejedelemségeket s azok fejedelmét - azzal a kereszthalállal vívta ki, amit értünk szenvedett el itt a földön. És ez - talán - nem azt jelenti, hogy nem volt neki előtte, hiszen olyan dicsőséget hagyott ott értünk, ami az Atyáé, hiszen a Fia, - mégis, a küzdelemhez, győzelemhez, a felkenetéséhez, a hatalommal való felruházásához, amire a gonosz erők ellen szükség volt, ez az áldozat kellett, amit meghozott.
Ki megy el nekünk? - kérdezte , kérdi az Úr. És jelentkezett Ésaiás, a próféták, a Fiú. Ez elmondja nekünk azt, hogy el kell menni, mert van ellenség. Amíg az élet így zajlik itt a földön, addig van ellenség. Ezt kellett legyőzni, és a Fiú megtette. De a szellemvilágban még, és a földön sem látható ez teljesen tisztán. Még az angyalok kíváncsian figyelik mit csinál az ember, aki hisz Jézus Krisztusban. Aki szent azok már az Úr Jézus seregéhez tartoznak, akik elhívása különleges, semmihez sem fogható, akárcsak az Úr Jézus Krisztus küldetése.
Mi megváltottak ennek a küzdelemnek az uszályába kerültünk, azzal a hatalommal, erővel, kenettel, elhívással, küldetéssel, amit az Úr Jézus szerzett meg számunkra. A tét nem a mi - ezen a világon nyomorult - életünk, hanem az egész mindenség előtti Krisztusi győzelem kinyilvánítása. Ezért mondja - "emeljétek fel a ti szemeiteket, mert a ti váltságotok közel van már".
Keskeny az út (egy embernyi), kevesen találják meg azt. És rajta kell maradni. Kerüljön bármibe. Veszteségeinkért vigasztalást maga az Úr ad az Ő Szent Szelleme által, aki betölti újból és újból szerelemmel, lelkesedéssel, hittel a mi szívünket. Az elsötétedés, elcsüggedés, elkeseredés folyton fenyeget és le akar uralni, de nekünk mindig ott van a szívünkben és a szánkhoz közel az Úr, aki ahogy kinyitjuk, kérjük, betölt önmagával. Halleluja! És Ő ad erőt, hogy felülemelkedjünk minden minket lehúzó, lenyomó lelkületen, hangulaton, eseményen és TÖKÉLETESEN bízzunk ABBAN, AKI ELJÖVENDŐ, AKI NEM KÉSIK, pont akkor és úgy jön el, ahogy az TÖKÉLETES.
Lehet, sőt biztos sokat bukdácsolok ezen az úton. De hogy az út merre és hova visz, az VILÁGOS. Az utat tudom. Tudjuk. Lehetetlen eltéveszteni annak, aki egyszer megismerte. S bár nem vagyunk egyformák, és hiányzik EGY társ, akivel mindent megbeszélhetünk, ott a mennyben, ahol eltűnik fájdalom és sóhaj, nem egymásnak fogunk örülni elsősorban, hanem ANNAK, aki a szívébe fogadott és a tenyerébe vésett, aki úgy szeret minket, ahogyan senki más. Akkor majd beteljesedik a szívünk, létünk, TELJES LESZ ISTEN ISMERETÉVEL. Most csak egy információ ez Róla és ízelítőt kapunk Belőle, mikor valami vagy valaki megörvendeztet, a gyermekünk, a társunk, egy felismerés, egy együtt-felismerés, egy azonosulás, egy megrendülésben érzett hála - de mindezek csak "ízelítők" Isten országából, minta, bemutató-előzetes, vágy-keltő, ébresztő, VONZÁS.
Nem vagy egyedül, bár egyedül vagy. Nem lehetsz maradéktalanul boldog senkivel, amíg itt élsz a földön. Egyedülvalóságod, ha őszinte vagy, mindig érezni fogod. De ebben a nagy árvaságban van egy biztos TÁRSAD - aki bár láthatatlan, mégis többet tudhatsz Róla, mint bárkiről, mert az egész szívét, életét neked adta és MINDIG készen áll, hogy meghallgasson, kézen fogjon, átöleljen, szerelmet valljon, megerősítsen, megvilágosítson, meggyógyítson, megszabadítson. Soha nem ember, csak Ő tudja ezt megtenni. és teszi meg érted, bárhová is mész, bárhol is legyél, bárkikkel is imádkozz Hozzá.
Buták, suták a szavaim, mikor imádkozom. Betanult, megrögzött mondatok. Gyakran érzem magam vallásosnak emiatt. Igazán írásban tudom elmondani, amit gondolok, hiszek, vallok. És az Úr MINDENHATÓ. Így is elfogadja. A bensőmből jön. Ha valakinek, hát a papírnak, a naplónak, önmagamnak nem érdemes hazudni. És írásban sokkal inkább kiderül minden. Ráadásul nem is másnak írom, csak másokkal is megosztom. De elsősorban magam terítem ki élve és így kapok erőt minden nap újra az Úrtól, aki TUD engem. Nagy sóhajtások hagyják el a lelkem és nagy "kövektől" szabadulok ilyenkor.
