Már az ószövetségben, mikor a Mindenható Ábrahámot kihívta akkori népe közül Úr-Kaszdimból, és megígérte neki, hogy nagy néppé teszi, már akkortól kezdődtek a nézeteltérések közöttük, amikor Ábrahám és Lót különváltak. Mindig voltak közöttük olyanok, akik nem hallgattak Uruk Szavára. Ezért küldte folytonosan hozzájuk a prófétáit, ezért cselekedett hatalmas dolgokat velük Isten, hogy visszatérítse őket Magához. De mindig voltak konok fejűek köztük, sőt, maga Isten mondta róluk, hogy makacs-nyakas nép. (Ezékiel 3:7)
Istennek célja volt velük. Egyetlen népnek sem jelentette ki magát, rajtuk kívül. Ők voltak hivatottak arra, hogy a környező népeknek bemutassák, hogy Isten milyen hatalmas, és irgalmas, és gondviselő. Kánaán földjéről azért űzte el a pogány – azaz Istent nem ismerő – népeket a zsidók elől, mert azok utálatos életmódot folytattak, és idegen „isteneket” imádtak, gyermekeket áldoztak fel, stb.( 5 Mózes 9:4-6)
Kihangsúlyozta, hogy nem azért szereti Izrael népét, mert bármelyik népnél különbek lennének, vagy többek, vagy nagyobbak, hanem azért, mert Ő szerette-szereti őket. Csupán ezért. (5 Mózes 6:7-8)
De ez nem volt elég a népnek, sokan és sokszor fordították el fülüket Isten nekik szóló üzenetétől, amiket prófétákon keresztül, angyalokon keresztül intézett hozzájuk.
És akkor, miután sok küldöttjét megölték, utoljára elküldte hozzájuk a Fiát. Az egyszülött, szerelmetes Fiút. Akit ugyancsak elutasítottak, mert nem ismerték az írásokat, nem tanulmányozták szívből, nem hittek azoknak a beszédeknek, amiket Isten nekik-hozzájuk intézett. Régen ünnepekkor mindig olvasták az Igét, sokszor azok felolvasása következtében tudtak bűnbánatra jutni és megtérni. A megtérés szó zsidó kultúrkörből származik. Visszatérést jelent az Atyai Szóhoz.
És mikor megölették a Fiút, akit nem ismertek fel, mert más elképzelésük volt a Messiásról, - királyként várták, aki uralkodásra juttatja őket, - a Mindenható időlegesen a pogányokhoz fordult. És ahogy megígérte, hogy ha ellenszegülnek Szavának, és nem figyelmeznek a hozzájuk küldött próféták szavaira, üldözésnek lesznek kiszolgáltatva, így is történt. Isten eltávozott közülük, így elerőtlenedtek és legyőzhetővé váltak. Szétszórta őket az Úr a világ minden tája felé, és sehol sem tudtak beilleszkedni, bár próbálkoztak, de sikertelenül. Isten megjövendölte nekik előre mindazt, ami megesik velük, de őket nem érdekelte. Viszont azt is megígérte nekik, hogy össze fogja gyűjteni őket a föld legszéléről is, és a maradék közülük meg fog térni Hozzá, mert nem vetette el teljesen Isten az Ő népét, mert megbánhatatlanok az elhívása és az ajándékai. (5 Mózes 30:1-6)
Minden erőfeszítés, hogy az a nép, ahova szétszórattak, befogadja őket, hiábavaló. Rajtuk az Isten „pecséte”.
A megígért Megváltót pedig elfogadták a környező, nem zsidó népek. Hittek Neki, hittek Benne, és Isten meg is áldotta őket, és attól kezdve rájuk bízta a Beszédét. Persze nem minden ember, nem összességében egy egész nemzet fogadta el Jézus Krisztust annak, akinek mondta magát, csak akiket Isten kiválasztott. Épp úgy, ahogyan annak idején Ábrahámot, és a többieket.
És ahogy akkor is üldözték Isten választott népét, a prófétákat is megölték, így a Jézus Krisztust követő embereket is üldözték, elsősorban a zsidók, aztán minden olyan nép és hatalom, akik nem hittek a Fiú Isten-Fiúságában.
Ma a zsidók csak álmélkodnak és lázadnak abban a nemzetben, ahova Isten keze szórta őket, miért üldözik őket, mikor igazán az ország javára élnek, munkálkodnak szüntelenül. És tényleg. Isten áldása lettek azoknak a nemzeteknek a számára, akik nem „választottak”. Tudósok, művészek, orvosok egész sora emelkedik ki közülük, akik mindenkor annak a társadalomnak a javát szolgáltak, ahol éltek. De idegenek, vándorok maradtak – hiába változtattak nevet, felejtették el azt is, kik is ők. A világ nem felejti el.
És ugyanígy a keresztények is szúrják a világ szemét, akik valóban azok. Mert az igazi kereszténység nem azonos a katolikus, református, evangélikus és egyik egyháznak nevezett intézménnyel sem. Azok az igazi emberek, akiket Isten nevez annak, akik elfogadták a kegyelmét, bűnbánatra jutottak, megtértek istentelen életmódjukból, megtartják Isten parancsait, és elkötelezettek Isten szolgálatában. Nem pénzért, nem hírnévért, nem anyagiakért, hanem Isten iránti őszinte hálából és szeretetből.
Mindaz, amit leírtam, igaz. Utána lehet nézni az Írásokban, a Bibliában. Minden prófécia, ami ez eljövendő Messiásra vonatkozik, benne van. Hogy hova születik, hogy hal meg, stb. Eltéveszthetetlen. Csak az nem ismeri fel, aki nem akarja. Ezért is lenne üdvös, hogy olvassuk az írásokat, ne tartsuk a hagyományokat többre Isten Szavánál.
Lehetetlen Istennek ellenállni, ellene szegülni huzamosan. Nem győzhető le. Ő már megoldotta a kérdést. Azt, aki bűnbe esett, aki elfordult Tőle, visszaölelte a karjába, úgy, hogy nem csorbult Istensége, Szentsége, Igazságossága. És ezt a kegyelmével tette, amivel Bíróként is élhetett, bár Neki nem szab semmi határt, szabályok sem kötik, csupán a Szavát tartja. A Szava azonos Önmagával. A Szava az Ige. És az Ige az Ígéret, hogy elküldi a Szabadítót. Ő Jézus Krisztus. A Zsidó. Az Ember, aki tökéletes, nem vétkezett, és áldozati Bárány lehetett a bűnbeesett emberért. Megváltotta ártatlan, szent, tiszta vérével az Atya számára, aki így megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyeket az emberiség Ellene elkövetett, azzal, hogy félresöpörte az Isten Szavát, azaz nem tartotta fontosnak, hanem előtérbe helyezte a magáét. Minden ószövetségi ünnep arra mutat, amit Isten Jézus Krisztusban megvalósított.
Ezért aztán már nincs meg az a hely, ahol oltárt lehet állítani az Úrnak, hogy évenként elnyerjük a bűneink bocsánatát, mint zsidó nép. Mert lerombolták, Isten engedélyével. Isten kivonult onnan akkor, amikor Fiát megfeszítették. Meghasadt a kárpit, és kiáradt a Lelke- Szelleme az egész világra. Addig csak a zsidók számára volt elérhető, de attól fogva, hogy Jézus Krisztus magára vette a világ bűneit, és meghalt, elszenvedte azt a halált, amit senki rajta kívül, attól fogva, hogy kiáradt a Lélek, mindenki veheti, aki hisz abban, hogy Ő Isten Felkentje, Küldötte, a Megváltó, aki a bűnös emberért, a bűnös ember helyett halt meg, hogy megszerezze az Atya bocsánatát számára.
Aki ezt elutasítja, az Isten kegyelmét utasítja el.
És amíg ez nem történt meg, addig a zsidók voltak hivatottak a világgal közölni az igazságot, elsősorban az életükkel, viszont azóta, hogy Isten elérhetővé és megismerhetővé tette Magát minden ember számára, a Krisztushívők dolga hirdetni a világnak a megbékélés üzenetét. Mert ez történt: Isten megbékéltette magával a világot – Krisztusban. De csak Benne. És csak Általa. Akik nem ismerik el Jézus Krisztust annak, Aki, akkor ez nem érvényes rájuk, azokra, akik nem hisznek Benne.
Nincs békesség a hitetleneknek, mondja az Írás, és ez így van. Hiába fordul a világhoz az ember, mikor a világ Isten ítélete alatt nyög, és nem képes megvigasztalni, megmenteni senkit és semmit. A világot Isten Szava tartja fenn, de mindazok, akik nem engedelmeskednek Neki, Isten haragja alatt vannak. És bár a világ elpusztul, de akik engedelmesek Istennek örökké megmaradnak. Mert hogy Jézus Krisztus fel is támadt! És mindazok, akik hisznek benne, szintén feltámadnak. De nem csak azok, hanem mindenki majd az ítélet napján, Csak nem mindegy, mire támad fel. Mert a feltámadás Istenét már az ószövetségi zsidók is ismerték, legalább is sokan közülük. Ahogy akkor volt Istennek ígérete szerinti népe, úgy most is. Ahogy akkor üldözték a test szerint születettek az ígéret gyermekeit, úgy most is. Ábrahámnak Izsákot ígérte, de ők siettek és Ismael hamarabb megszületett, Nem úgy, és nem attól, akitől Isten ígérte. Azóta is tart a két fiú leszármazottai között a harc. És ugyanígy most is, a zsidók „üldözik” a keresztényeket, a keresztényeket, akik bírják Isten ígéretét, és élnek is vele, míg a zsidók még mindig ószövetségi idők szerint várják a Messiást, és haragusznak a keresztényekre, akik „ellopták” tőlük Isten szavait. Ékes példa volt erre a rádöbbenésre K. L. legutóbbi előadása szombat alkalmából. Hogy rájött, a misében a zsoltárokból idéznek! És nem jött még rá arra, hogy nincs két Isten csak egy, csakhogy az az egy a zsidók számára el nem fogadott, fel nem ismert, a keresztények számára pedig Él.
Már nem lehet – sosem is lehetett – megigazulni törvény által. Csakis Jézus Krisztusban való hit által, ami azt jelenti, hogy elismerem, beismerem, megbánom és elhagyom a bűnös életformámat, és engedek Istennek, hogy újjászüljön, új szívet adjon, és alkalmassá tegyen az Őt követésre.
