Jól gondolom?
A legnehezebb ebben az elveszett világban tisztának maradni.
„Aki hiszen őbenne el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” János 3:18
Meredek? Igaz.
Ez a kijelentés felelőssé tesz minket abban, hogyan hirdetjük az evangéliumot.
Felelős lesz az ember, aki elfogadja, és aki elutasítja.
Aki elutasítja, immár elkárhozott. Az elkárhozottakat pedig nem lehet tanítani, mert olyan, mint a”disznó orrában az aranyperec”, azaz éktelenség, hülyeség, ostobaság, időpazarlás, stb.
Ennek mentén nem foglalkozhat a hívő a nem hívővel, csakis úgy, hogy talán kap megtérést az Úrtól, de ez a fentiek ismeretében kizártnak tűnik.
Tehát, aki nem hisz immár elkárhozott.
Tele van a világ elkárhozott emberekkel.
Ez felmenti a hívőket a meddő imamalomtól, amikor is évtizedekig kell imádkozni a meg nem tértekért, amitől kiürül, lefárad és meddő hitűvé válik a legegészségesebb hitű ember is.
Jézus Krisztus sem a világért könyörgött, hanem a benne hívőkért.
Az asszonynak, aki odajött hozzá a pogányok közül, meghallgatta a kérését, mert odajött, tehát hitt az Úrban. De aki nem jön oda?
Azt mondja az írás, hogy imádkozni kell mindenkiért, hogy jó dolgunk legyen a földön. Tehát azért, hogy nekünk legyen jó, nem a hitetleneknek. Az Isten a benne hívőket segíti, a többieket elszenvedi.
A mérce nem az, hogyan alakul az életünk, nem ez határozza meg Isten szeretetét irántunk, hiszen akkor számos jobb sorsú hitetlenről elmondhatnánk, Isten mennyire szereti őket, holott ők elutasítják Őt.
Nagyon fontos jól értelmezni az Igét.
Sakkban lehet tartani az embert az elkövetett bűneivel. De ezek következtében juthatott bűnbánatra! És Isten kegyelmének köszönhetően, ami addig általános, amíg valaki személyesen el nem fogadja.
Nem az a kérdés, bűnösek vagyunk-e, hanem meg akarunk-e maradni ebben az állapotban, vagy szeretnénk megszabadulni. Aki szeretne, annak van rá módja. Hit által, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiának kereszthalála és feltámadása révén. Más út nincs.
Aki ezt elutasítja, immár elkárhozott.
Elkárhozott emberek közt élek, élünk.
És ezek szépítgethetik magukat, mint a meszelt sírok, különféle vallásos cselekedetekkel, kenetfelvevéssel, misézéssel, egy temetésen, ünnepeken való részvétellel, de nem ér semmit, sőt kárt okoz.
Igen. Nincs más út a mennyek országába, mint folyamatosan halálban tartani egész ó emberünket, és az új teremtés szerint élni.
Az imának értéke van. A kimondott szavaknak súlya van. Meg kell válogatni őket, amikor az Úr elé járulunk velük. Az Úr szent. Parancsa, hogy ismerjük az Igét, a Szavait. Aki ezt félretolja, Őt nem tiszteli. Ezek a vallásos katolikusok, reformátusok, megtért és újjászületett keresztények is, akik nem veszik figyelembe, mit mond Ő.
Tehát az Úr Jézus követői olyan emberek, akik szeretik, hiszik, ismerik és élnek is az Úr Szavaival.
És amikor az ember eljut erre a felismerésre, hálát adhat Istennek érte, és megtisztíthatja kezeit.
"Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk." 1 Kor.5:7
"Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek". Jakab 4:8
Az Ige a hívőknek adatott. Az engedelmesség is.
Örülnék ha valaki reagálna erre.