Ma délután hallgattam az iraki keresztények helyzetével kapcsolatban pár "szakértőt" a Kossuth rádióban. Hogy mi lehet az oka ennek, vallási vagy vallási köntösbe bujtatott politikai okok? volt a kérdés.

Igen sietősen, mint akiket tényleg üldöznek és az életük forog veszélyben - válaszoltak a megszólítottak. Nem jegyeztem meg a nevüket. De írok róla, mert valami miatt nem hallgathatok.

Először is a stílusról. Mindig belevágnak egymás szavába, egyszerre beszélnek ketten-hárman és nagyon gyorsan, mint akik érzik, hogy a másiknak nincs türelme meghallgatni őket. Sietősen kapják ki egymás szájából a szavakat, és az érződik rajtuk, hogy nagyon féltik az irhájukat. Joggal. Hiszen, ha ez a keresztyéngyűlölet fellobban az Európában, vagy akár Magyarországon élő iszlamisták körében, semmi sem menthet meg minket tőlük.

Emlékszem, micsoda meleg szeretettel ölelték a keblükre a keleti, arab civilizációt, a másként gondolkodókat, hívőket, itt errefelé. Milyen sokszínű, békés, nyugodt és tiszta emberek ezek, mondták.

Emlékszem, mikor a World Trade Center ikertornyai összeomlottak, hogy leesett az álluk  a helyzet előtt. Hogy történhet ilyesmi? És amikor a terrorista csoport magára vállalta, akkor sem akarták igazán elhinni, sőt az izraeliek nyakába akarták varrni, ahogy ezzel azóta sem szűntek meg. 

Most pedig, hogy kikiáltják, világgá kürtölik, végezni akarunk, fogunk veletek "gyaurok", most sem akarják elhinni. Ez csak egy "kis csoport".

Pedig már ott lihegnek a nyakukban. Pedig már torkukon a kés.

Politikai oka vagy vallási oka van - nem jó a kérdés. Nem a milyen, hanem a mi a kérdés. Miért? Mi okból?

Egyik válaszoló halkan megjegyezte, hogy ez mindig is így volt, a keresztény világot sosem tolerálta a nem keresztény. Ez a mondat reményt ad arra, hogy azért mégis vannak, akik gondolkodnak, kutatnak, felteszik az értelmes kérdéseiket és választ is keresnek rá. És aki keres, az talál - tudjuk.

A világ egyre szűkül. Mind kevesebb élhető helye van. És az ember egyre jobban gyűlöl, mert egyre kisebb teret kap arra, hogy szabadon álmodozzon, ha éppen arra van kedve. Ott loholnak a nyomában a veszett farkasok, különféle ideológiák és világnézetek formájában. Nem tud elbújni előlük. És egyre nehezebb lesz kitérni a válaszadás elől: kik vagyunk, mit-kit képviselünk. És már nem lesz elég az áttérés, az már nem segít, hiszen lefejezik azokat is, akik megtagadják az előbbi életüket, és az sem lesz elég, ha úgy élsz, ahogyan egy iszlamista. Elárul a bőröd színe, a szokásaid. Mert azokról ugye nem akarsz lemondani. Mert nem fogsz naponta ötször rátérdelni a szőnyegedre, és nem fogsz imádkozni, nem fogsz hátat fordítani annak a szabados életformának, amit ú.n. keresztényként még ideig-óráig gyakorolhatsz. 

Miért nem hallgatsz oda, mit tanít neked az Isten? Ha már keresztény vagy, és keresztény értékek mentén élsz, miért nem próbálod megismerni az Isten szempontjait? Akkor tudnád hova tenni ezeket a gyilkos indulatokat, és tudnád, hogy nem tehetsz semmit ellenük.(Legalább is egyedül.)  De legalább értenéd, és megszabadulnál attól a butaságtól, hogy nem ismered az ellenséged. Tudnád a kiutat, ismernéd azt.

De nem. Neked necces, ciki, gej a komoly keresztény hozzáállás, megelégszel - ha, egyáltalán ! - azzal, amit papolnak a papok. Neked más dolgod van, sietsz élni, mert ki tudja meddig élhetsz. És nem foglalkozol azzal, ami rád, a családodra, a rokonaidra, erre a gyönyörű világra vár. Csak te vagy a fontos. A te munkád, a te életed, a te boldogságod, a te szerelmed. 

Tudod-e hogy mit ír az apostol a gyülekezetnek? Hogy ne csak mindig a földiekkel törődjetek, hanem az odafentvalókkal foglalkozzatok, mert a ti életetek el van rejtve Krisztusban. Ezt mit gondolsz, kinek írta? És ha te kereszténynek gondolod magad, aki most ennyire fél attól, ami következhet, hogyhogy nem törődsz vele?

Ülök a fenekemen az asztal mellett, és kérem a férjem, ne kapcsolja ki a rádiót, mert érdekel, amit mondanak. De a többség kikapcsolja, vagy nem is hallgatja, mert nincs otthon, vagy nem törődik vele, mert dolga van. Mi DOLGA van, mikor egyetlen dolga kellene legyen: Isten Dolga. Hogy higgyjetek benne, és abban akit Ő küldött, a Jézus Krisztusban. Mert ugyan bizony kiről is nevezték el a keresztényeket? Nem Krisztusról? És ha már Róla, akkor hogyan hogy éppen azok, akiket így neveznek, nem ismerik Őt? 

Pedig nincs messze egyikünktől sem. Egy arasznyira, amennyi távolságra elhat a suttogó hangod, amivel megszólítod. Csak tudd, kit kell megszólítani. Mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tudod, pedig kereszténynek mondod magad.

Ha ismernéd, tudnád, hogy nem neked van félnivalód, hanem annak, aki téged üldöz. Nem téged ölnek meg, hanem magát ítéli halálra az, aki ilyet cselekszik, ha az is meg nem tér. 

Ha tudnád, kinek a neve fémjelez, te mennél és hirdetnéd azoknak, akik nem ismerik Őt. Mert azt is tudnád, hogy őértük is meghalt. 

De nem ismered, és így félted az életed, a kényelmed, utálkozol, mikor igaz keresztényt látsz, kigúnyolod, és ujjal mutogatsz rá. Mindent elkövetsz, ami elárulja mennyire csak névlegesen vagy keresztény. Fel sem fogod, mit jelent. Keresed a keleti filózófiákat, bölcseleteket, gyógyítókat, futkosol jobbra-balra, csak épp azt nem szólítod meg, akiről hívatod magad. 

Aztán hápogsz, amikor az ítélőszék elé kerülsz.

Nem örülök. 

Ha igazán ismernénk az Istent, akkor senkit sem engednénk elkallódni a keresztények közül sem, akkor utána mennénk az elveszett egynek, és boldog boldogtalannak hirdetnénk az evangéliumot, az üdvösséget Jézus Krisztusban. Mert hogy ez kizárólag csak Benne van meg.

Nos ez az oka a keresztény-fóbiának a világon. Mert ahogyan a világ akkor sem ismerte fel Őt, és nem szerette, úgy most sem szereti Őt a világ. Csak azok, akik hisznek Benne.

Kik közé tartozol?

Azzal vigasztalódsz, hogy nem muszáj kereszténynek lenni, a muszlim vallásúakat is megölik. Mindenkit megölnek, akik nem tartoznak közéjük. Magukat sem kímélik. Akkor miről van szó?

Érdekel miről van szó? 

Vagy azt mondod, ennyi az élet? Ezt hagyod örökül? Erre születtél, hogy valaki megöljön, hogy valakit megölj?

Nincsenek kérdéseid?

Kinek teszed fel őket?