Több kérdésben is meg akarom fogalmazni a véleményem.
- Magyarország helyzete az aktuális politikai világban.
- Orbán Viktor hozzáállása a menekültkérdéshez
- A halálbüntetés kérdése
- A keresztyének helyes magatartása most
Magyarország, Európa széle felé határhelyzetben él, mint mindig. Döntéseit politikai és gazdasági érdekek mentén hozza. A kettő összefonódik, óhatatlanul. Attól függetlenül, hogy harácsoltak-e, mennyit és kik, azokat, akiket az ország befogad, valamilyen szinten el kell látnia. Ha nem tudja, nem fogadhatja be őket. Józan ésszel követve, Orbán most helyesen cselekszik, gondolkozik és érvel. Minden menekült gazdasági és politikai is egyben. Nagyon kellemetlen olvasni minden városban a plakátokon, hogy nem tudunk munkát adni a bevándorlóknak, ne itt keresd a boldogulásodat, de ha egyszer ez a helyzet a mostani történelmi pillanatban. A bevándorló nem is tudna dolgozni, - általánosítok - és nem is akar beilleszkedni. Teljesen normális, ha valahova bekérezkedsz, annak a háznak a szabályait kell tiszteletben tartanod. Itt nem ez történik, hanem hozott ideológiákkal, képességnélküliséggel, hozzánemértéssel és agresszivitással követelik az emberséges bánásmódot, annak a demokráciának a nevében, amit ők maguk nem ismernek, nem is akarnak. Úgy kérnek, ahogy a pimaszról mondták régen – kinek nem inge, ne vegye magára! – bement koldulni azzal a magatartással, hogy, add ide a tied, mert az jár nekem. És utána gondolkodj úgy, ahogy én, hidd azt, amit én. stb.” Modern” háború, „korszerű” területfoglalás. Orbán Viktor ebben az esetben, ha meg akarja őrizni országa szuverenitását, nem is cselekedhet másképp. És mindezt azért, mert az országa, a nép érdekeit nézi. A sajátjai érdekét. Ez hazafias, felemelő, ugyanakkor más országok számára intoleráns magatartás. Joga van hozzá. Sőt, kötelessége. Mikor a magát kereszténynek nevező magyar bibliai idézetekkel védekezik Orbán „embertelen” politikája ellen, nem tudja, mit beszél.
Van a Bibliának egy igen különös és mindig aktuális és igaz tulajdonsága. Azokra érvényes, akik hisznek neki, megtartják a benne leírtakat. Nem képmutatóskodnak, elsősorban magukra nézve teszik kötelezővé parancsait. Magyarország nem keresztény, csak annak nevezi magát. Ha az lenne, akkor nem lennének problémák, akkor mindenki újjászületett keresztényként, valódi istenfélelemmel és tisztelettel a szívében önfeláldozóan, mindig a mások javát keresve, nézve élné az életét. Nem káromkodna, nem rágalmazna, nem lopna, nem csalna, stb. Nem így van, tehát nem keresztény. Nem Krisztuskövető. Tehát nem is követelhető tőle az a magatartás, ami a keresztényekre érvényes. Nem dobhat vissza kenyérrel, amikor köveket hajigálnak rá. A Törvény alatt él. A törvény pedig világos, aki vétkezik, annak büntetést kell szenvednie. Nem gyakorolhatja a keresztény könyörületességet azokkal szemben, akik az életére törnek. Isten parancsai a benne hívőkre vonatkoznak. Még akik betartják a törvényt, és teljes istenfélelemmel élik az életüket, de nem Jézus Krisztus istenségét vallják, azoknak is meg kell térniük addigi, téves hitükből, és újjá kell születniük.(Ap.csel. 10:1-6) Tehát Orbán Viktor helyesen beszél, mikor védi országát a nem keresztény bevándorlóktól. Mert háború van, és háborúban ez a szabály: ha nem támadunk, védekeznünk kell. Ha az ország egésze igaz keresztény lenne, akkor Isten az Ő Szelleme által jelen lenne itt, és kiáradna a bűnbánat, megszomorodás lelke az egész országra. Akkor nem kellene tartani a bevándorlóktól, mert ők is bűnbánatra jutnának közöttünk, megtapasztalva Isten Szellemét, felismerve elveszett voltukat, és Megváltójukat, Jézus Krisztust. Ez Isten vágya is. Ám ez, országos szinten még nem valósult meg, tehát a törvény szabályai szerint kell eljárnia a mindenkori miniszterelnöknek.
A halálbüntetés kérdésével kapcsolatban ugyanez lenne a helyzet. Európa igen képmutató, amikor keresztény értékekre hivatkozva tiltja, holott ő maga nem ezek szerint rendezi életét. Amerika ebből a szempontból következetesebb. A törvény szigorának visszatartó ereje van, s ez által emberbarát is. A Törvényt Isten adta, még akkor is, ha így-úgy módosít rajta az ember. A Törvény jó. Csak Isten megismeréséhez nem elég. De Krisztushoz elvezet, és a kegyelmet másképp nem is lehet megismerni, csakis úgy, hogy eljutok a felismerésre: bűnös vagyok, és megváltásra van szükségem. Bűnbánat nélkül nincs megtérés, megtérés nélkül nincs megváltás, egyeseknek hiába jött el Isten Fia, Jézus Krisztus. Ezért is jön el majd a haragja idején Isten bosszúja azokra nézve, akik semmibe vették Fiának kereszthalálát, az emberiség bűnei miatt.
A kereszténynek már nincs sok köze ehhez a világhoz. Benne él, testileg, de nem uralkodnak rajta a testi törvények, mert már a szerint élhet, ahogyan az Úr Jézus: mennyei erővel. Nem kell neki ügyeskednie a boldogulásához, mert nem attól boldog, amitől a világ fiai, hanem az Úrtól, aki megbocsátotta bűneit. Mi lehet tehát ebben az esetben a helyes magatartása? Ha a törvény szerint szavaz. Ha úgy viszonyul a kereszténnyé lenni nem akarók felé, ahogyan a törvény mondja. Ahogyan az illetékes miniszterelnök mondja. Csupán ha őt magát kényszerítenék arra, hogy megtagadja Urát, akkor kellene ellenállnia még a legfelsőbb földi hatalomnak is. De a földi élet élhetőbbé tétele kapcsán nem szavazhat másképp, csakis, ahogy azt az ószövetség mondja. Szemet szemért, fogat fogért. Ha nem ezt teszi, akkor csak az evangélium hirdetésével tudja kiváltani ebbéli „mulasztását”. „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szent Szellem ajándékát”. Ez az üzenet ma is. Nem változott. A világ pedig csakis innen érthető. Lesznek éhségek, járványok, háborúk, nyomorúság, emberek egymás ellen, nemzetek egymás ellen, családok meghasonlanak, gyermekek szüleikre támadnak, egyre gonoszabb és gonoszabb lesz a világ. De az igazak fénylenek, mint a csillagok, és sokakat világosságra, felismerésre vezetnek. Hiába minden, ami csak ezt a földi világot veszi célba. Mennyei perspektívából semmi haszna, semmi értelme. És amikor a keresztény betartja a törvényt, nem azért teszi, hogy üdvösségre jusson, hanem mert betarthatja, hiszen rá nem érvényesek azok a félelmek, amik miatt az emberek elkövetik bűneiket.
Így kellene ennek lennie.
Különben csak az történik, ami meg van írva. Közeledik a végkifejlet. Pál apostol megírta Timóteus 2. levelének 3. fejezetében az utolsó időkre vonatkozó tudnivalókat. Ezeket a napokat éljük.
