Ne legyetek, sokan tanítók, mondja az Írás, de legyenek tanítók köztetek, közli velünk ezt ugyanakkor. 

Az Ószövetség sok hívő számára idegen, távoli, történelmileg messzi, és talán nem is vonatkozik rájuk - gondolják. Pedig Isten Igéje egy, és oszthatatlan. Tömör tömb, gránit, gyémánt, amiben benne minden, amire szüksége lehet az egyes embernek is, tágabb értelemben egy népnek, közösségnek, csapatnak. Isten Igéje útmutatást jelent minden nemű és rangú csoportnak, egy vagy két embernek, családnak, városnak, országnak.

Nem is lehet másként, hiszen Isten teremtette az embert és semmi sem történik az Ő tudta és beleegyezése nélkül. Akár jó, akár rossz az. 

Emlékszem, hogy megrökönyödtem, mikor felfedeztem az Igében azt, hogy jót és rosszat egyaránt Ő teremt. Akkoriban javában folyt a tanítás arról, mennyire áldottak a benne hívők. Velük nem történhet semmi rossz. Csontja sem töretik pld. Olyannak tűnt Isten országa, mint egy elrejtett terület, amit felfedezhet az ember, rátalálhat, ha szorgalmasan figyel Isten szavára. És ez még igaz is. Csakhogy könnyen kizárható az ember tudatából Isten Mindenhatóságának az élet Minden területére vonatkozó mindenhatósága, már ha lehet ezt melléknévként így használni. Elhat a csontok velejéig, ott van a mélységben és a magasságban, nem rejtőzhetünk el előle. Ezt írja Dávid is. Jobban ismerte sokunknál az Urat. 

Úgy vagyunk mint egy nagy csecsemő, aki jóllakott az ajándék, ingyen üdvösséggel, és követeli a maga jussát, nem veszi észre, hogy elmúlt gyermeksége ideje, és magának kell megkeresnie a kenyerét...

Ilyen szemfelnyitogató igéim voltak azok, amik kijelentették hogy Isten Igéje örökké megmarad a mennyben. Még ott sem lesz vége a "tanulásnak"... Vagy az, hogy Isten rosszat is teremthet és teremtett is, ami mégis a javunkra válik, amennyiben bízunk Benne. Vagy, hogy meggyógyultunk a sebeiben, de mégis megbetegedett az első hívők közül is pár ember, amiről tudósít az Írás. 

Végül is az Ige mindig mindenhol, mindenkire érvényes, aktuális, és soha nem "múlta" idejét. Volt, van és lesz. A láthatatlanból állt elő, vált nyilvánvalóvá, ami azt jelenti, hogy vannak dolgok, létezések a láthatatlanban, amihez nincs az embernek hozzáférése, és Isten tilt is tőle, mert Életet akar adni nekünk mindig, az Élet pedig Jézus Krisztusban van meg, Ő Maga Az. Minden, aki, ami mást mond, hazudik.

Most éppen felindított egy embertömeget, akik elözönlik Európát.

A Bibliában mindig csodáltam a benne írottak tisztaságát. Nem illeti meg más írott szöveget az, ami a Bibliában írottakat. Világítanak szavai, írott igéi megelevenednek, lábra kelnek, járni kezdenek.

A Mózesnek adott törvények, Izraelnek adott törvények, kijelentések érvényesek. Emlékszem, milyen elementáris erővel hatott rám, amikor eszembe jutott egy gondolat: Izraelre, aki nem tért meg a neki küldött Messiáshoz még, most is érvényesek valamiképpen az ószövetségi törvények. Bár nincs meg a HELY, ahol gyakorolhatnák Isten tiszteletüket, Szellemben mégis létezik. Mert az Írás fel nem bontható.

Jonathan Cahn könyve: A Semita rejtélye megerősített ebben. S bár olvastam tanításokat, Derek Prince-től is ilyen témában, és biztosan vannak még mások is, akiknek a könyve nem jutott el hozzám. 

A világban zajló események MIND Isten megengedő akaratával történnek. És hogy mennyire szűklátókörű az ember! Ami engem illet, Isten figyelmeztetéseire mindig úgy gondoltam, mint ami csak az egyes emberre vonatkozó, kisebb mértékű lehet, (mint egy álom pld.) Most újra hallom, amint Isten Igéje szól: rész szerint van meg bennünk az ismeret, és nem lehetünk bölcsek egymagunkban. Isten nem jelent ki mindent egy embernek. Ahogyan a prófétálás szellemét elosztotta a 70 vén között, a Mózesnek adottból, úgy érvényes ma is ez ránk. Oda kell figyelnünk egymás Istentől kapott kijelentéseire. El kell ismernünk a másikat is, akinek nem azonos a látása a mienkével, mert ez Istentől van! Hogy ne legyünk bölcsek egymagunkban. (Sok megkeseredés oka épp az, hogy lesöpörjük az asztalról a másiknak adott kijelentést, megfosztva ezzel az egész közösséget tőle. Nem mindenkinek van, de az elbátortalanítás egyfolytában zajlik, hogy ne is reménykedjen bárki abban, hogy neki is lehet, vagy pedig nem vizsgáljuk meg azt, felesleges félelemből)

A Semita egy törvény, ami Isten beavatkozását jelzi az ember életében. A könyv összefoglalja a világ történelmét ebből a szempontból. És a szemszög, amiből szemügyre veszi az a törvény, amit Isten adott az embernek: a hetedik napon ahogyan Isten is megpihent az embernek, földnek, mindennek meg kell pihennie. Ezt a napot Isten dicsőségére kell fordítani. Hogy soha ne feledkezzen el az ember arról, hogy Istennek köszönheti életét, létét, mindent, ami van.

Újjászületett hívő körökben ez "vallásosságnak" hatott, hiszen immár az Úr Jézus betöltötte a törvényt és nem vonatozik rájuk. Sőt, még az ünnepek megtartása is haszontalan, felesleges, mert Istennek szombatja maga az Úr Jézus, akiben már benne vagyunk, ha hiszünk benne, tehát minden napunk ünnep. 

És mégis, Az Írás fel nem bontható. Az írás tanulmányozása, megismerése kötelessége a hívőnek, hiszen milyen módon ismerhetné meg jobban Urát, ha nem hallgat, nem figyel oda a Szavára?

Bizonyos hívő rétegnek írok, akire nem érvényes az ne vegye magára. Aki jól tájékozott a témában, az örüljön annak, hogy én is, más is rálát, belelát Isten kijelentéseinek ebbe a szeletébe.

Jonathan Cahn óriási kijelentést kapott az Írásból, ami az egész emberiségre vonatkozik. (A 2001-es szeptember 11.-kén lerombolt tornyok egyik figyelmeztető jele volt Istennek, pld.)

 A lényege a következő: Isten meghagyta a hetedik napot, évet az embernek, hogy Istenre emlékezzen, neki köszönje meg mindazt, amije van, emlékezzen meg arról, hogy csak kölcsönbe kapta a földjét, vagyonát, mindenét. Azért, hogy egész életével Isten dicsőségére éljen. Ehhez adott neki törvényeket, szabályokat, hogy jól élhessen. 

Az emberiség ezt figyelmen kívül hagyta. Isten azonban nem felejt. És számon kéri az embertől, hogyan élt. 

A mai migráció is teljesen időzített, és az Istenre szorgalmasan figyelők számára nyilvánvalóvá válik: Isten ujja ez, intő jel, a süketté vált emberiség számára, figyelmeztetés a megtérésre. És ha valaki nem értené, mit akar Isten ezzel mondani: hallgassanak a prófétáira, akik ismerik Isten Szavát, hallják a hangját és követik Őt.

Akik ismerik, akik tudják, akik elhajoltak, megfáradtak, langyosak, vagy hidegek lettek: Van még lehetőség a visszatérésre! Ahogyan a Jelenések könyvében azt az asszonyt, akit Jezabelnek nevez az Ige, Isten megtérésre szólította fel, várta, időt adott neki, megfenyegette, megintette, ha nem tér meg, és mindezt  az iránta érzett szeretetéből, úgy szól nekünk is ma, ezzel a migrációval, az ellaposodott, kiüresedett Európának, hogy ébredjen fel, térjen vissza Hozzá... (Jezabel bűne az volt, hogy elhitette az Isten szolgáival: paráználkodhatnak és ehetnek a bálványáldozatokból...)

A megtéréshez Isten ad kegyelmet, és időt is. Ha megismered az Igéjében kijelentett törvényszerűségeket, ha odahajtod a szíved ma, ha hallod az Ő Szavát, és nem keményíted meg magad - könyörül rajtad!