Két napja küldte át nekem egy kedves testvérem az alábbi videót.
Bemásolom a neki írt válaszom.
Köszönöm az átküldött videót. Lelkes, mert fiatal, tele van erővel, akárcsak én, megtérésemkor. Még nem tudja a próbákat. Ezekről kellene sokkal többet tanítani. Persze, az Urat kellene minél jobban megismerni, hogy, amikor jönnek a próbák, felkészültek legyünk és bírjunk kitartani. Betudni a próba időszakának, és nem engedni mindenféle gondolatnak. Több tízéves távlatban, biztos vagyok benne, minden keresztény el tudná mesélni saját tapasztalatait azokról az időszakokról, amikor úgy tűnt: nincs vele az Úr. Csakhogy rendszerint akkor már nincs kinek. Az Úr Szava igazolódik be mindig, ekkor is, és így válnak a kezdeti lángoló bizonyságtevőkből megfáradt, frusztrált állhatatlanok. Mert nem készítették fel őket tanítóik a száraz időszakokra. Hogy lesznek, akiknek nem térnek meg a családtagjaik, és lesznek, akiknek nem lesz „nagy” feladatuk. És lesz, amikor az Úr maga sem válaszol már imáikra, hanem hallgatni fog. Kitartani a sötétség idején, amikor az is megkérdőjeleződik az emberben, vajon helyesen fordították-e a Bibliát, és az ő kezébe melyik került, és megteheti-e azt, hogy nem hisz mindenféle prófétáló bajnoknak, aki megmondja neki a tutit mindenkor… Hogy, igen, lesz olyan, mikor a hagyományos egyházak különböző képviselői hitelesebbek lesznek a magukat az Úr követeinek kikiáltott újjászületett testvéreknél. És akkor már olyan nagy lesz a sötétség abban a valamikor végérvényesen újjászületett emberben, hogy azon kívül, hogy az Úr az Isten, minden egyebet kétségbe von. És elhallgat. Mint a rossz hasonlatok egyikében az üveg, aminek a fedele zárva. Ezek a hasonlatok viszik félre az embert. Ezek a lelkes bizonyságok: és megtért az egész családom. És vonja is magával a többit: jó gyümölcsök, az Úr kedves jelenléte, sikeres élet, előmenetel, csupa csupa SIKER, aminek az a DOLGA, hogy fémjelezze az Úr jelenlétét egy ember életében. És máris ott vagyunk, az ígérgetéseknél… amit készpénznek vesz az egyszerű hívő. És melyikünk nem az eleinte? De megnézhetjük majd őket, húsz, harminc év múlva, megvizsgálhatjuk őket „töréseik” mentén, mikor már elmaradtak, elhagyottak, betegek, öregek lettek, akik felé nem néz senki, mert nem olyanok, mint Mózes, akinek semmi baja nem volt vénkorában, vagy mint Sámson, akinek utolsó idejében megsokszorozódott az ereje a végső csapáshoz. De még olyanok sem, mint Jób, akinek legalább volt, akikkel vitatkoznia, mert megkeresték. Könnyű húsz-harmincévesen vagdalkozni a talentumát elásó szolgával, és könnyű most rábólintani erre, hogy ugye, szíven találta, ezért jegyzi meg. Bölcs tanítókra van szükség, nem bizonyságtételünkbe kis tanításokat csempészőekre, akik maguk sem tudják, miket beszélnek hevenyészett kiszólásaikban. De hát ezt az ember, mikor még fiatal, nem tudhatja. Csak azt, hogy neki szólnia kell. Nem véletlenül dobogott a szíve olyan erősen. Tudatlanul is érezte a nagy felelősséget, mikor kiállt annyi ember elé… Hányan lettek megtévesztettek az ilyen bizonyságtevők miatt! És nem tudni, mi az Úr véleménye róluk egészen pontosan. Hogy kik voltak az Úrtól küldöttek, és lehet-e cseresznyemag a prédikációikban… Az Úr Jézust követni ma is óriási kihívás, és hatalmas kérdés, HOGYAN lehet, hogy el ne bukj, hogy mindvégig kitarts, és mennyiben függ tőled, illetve az Úrtól ez a követés. Mert MA, mikor minden bokorban próféták és bizonyságtevők teremnek, nehéz eldönteni, kinek adj hitelt. Kit renget meg az, hogy ő mit gondolt, vagy tett? Hogy rá hogyan hatott az egész? Hogy vele mi történt? Hiszen ki ismeri, ismerheti őt? Ami mellette szól, hogy valódi bűnbánatra jutott. Ez az egyetlen. Hogy sírni tudott a bűnei miatt… De ez betudható annak a lelkiállapotnak is, a mikor az ember kiáll a nagy nyilvánosság elé a maga nyomorult életével… Egyedül Isten tudná megmondani, tényleg Ő küldte, és Tőle volt minden mondata? És valóban így van ez, hogy ezen az úton ELKERÜLHETETLENEK A SIVATAGOS RÉSZEK. Mert akkor bicegnek a sikerességről szóló részek…
