Egy szó, mely vissza nem tér
2015. december 26. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Egy szó, mely vissza nem tér

Oda lehet hazudni Istent valahova mindig. A szocializmusban is kötelező volt örülni, magának vindikálta az istenség fogalmát, a vallás is rád parancsol,örülj mindenkor, és a hitedre apellál, amit magadnak kell beszerezned. Ujjal mutogat rád mindkettő. Te vagy a hibás mindenért. Ha van örömöd, ha nincs, ha bárhogyan érzed magad, te vagy az oka. Vádolni mindkettő remekül tud, amennyiben foghíjasnak bizonyulsz valamiben. A plusz erőt, amivel kiverekeded magad a sárból, gödörből, neked kell előbányásznod mindenképpen valahonnan. És nem csak ezzel az izmussal van ez így. Vallások tömkelege mutat rád ujjal, izmusok széles választéka kínálja portékáját neked, válassz. Cselekedj. Higgy. Rajtad múlik minden. Mert a többi adott. Rád vár a munka, a század, a jövő, az Isten. Magadra vess, ha vak vagy, süket, tájékozatlan, eltévelyedett. Százszámra nyílnak melletted, lábad alól nőnek ki az önjelölt prófétái különböző eszméknek. És akár akarod, akár nem, te magad is valamilyen hirdetménynek a hordozója vagy.

Árusok vagyunk mind. Tessék, vegyenek biztosítást, nyugdíjra tessék gyűjteni, gyertek, jövendő iszlám harcosok, meg kell menteni a világot, jöjjetek az Úrhoz, emberek, el ne kárhozzatok a világgal, ide mind, aki jó alakra gyúr, nálunk van az egészséges élet titka, füvet vegyetek! ezt nézzétek meg! – tele van értékesítőkkel a világ. Adunk, veszünk, minden eladó. Lecserélhető, kidobható, újrahasznosítható.

Megsokasodik a tudás az utolsó időkben, nagy lesz, mondja halkan a Mindenható Dániel prófétának. A kebleden felnőtt is ellened támad, kígyó volt, nem vetted észre. Bezárod ajkad a kedveseid előtt is. Különben kiforgatják minden szavad, ellened támadnak velük, emésztetlenül hányják ki magukból mindazt, amit behabzsoltak. Információkat, mint a szemetet, úgy öntik eléd a tudod-e, hallottad-e, láttad-e kezdetű mondatokat, az én megmondtam, és tudtam, én láttam végű kijelentések torkukon akadnak, aztán, mint a zsilipfelhúzó áradat ömlik ki belőlük össze-vissza kavarogva. Elnyeli őket is.

Jaj, megmondta ezt az Úr már réges-régen, jó előre! Mégsem bírtunk felkészülni rá. Mert erre lehetetlen. Amit csak az Isten tud, arra hogyan lehetnénk? Vele együtt, igen.

Áll a magányos hívő a világ forgatagában, nézi az elveszendő emberforgatagot, és tehetetlen. Istennel együtt a szívében. A hangos, vad zsivaj elnyomja hangját. A tömeg ujjong, nem törődik, úgyisjobbantudja érzéssel hömpölyög a kárhozat felé.

Volt, mikor az Úr Jézus sírt Jeruzsálem felett. Vagy hallgatott négyszáz évig. És lesz egy óra néma csend a mennyben is. Talán innen ered az egyperces néma főhajtás a halottak emléke előtt.

Mégis, valamit csak ki lehet halászni ebből a tengernyi információból. Ki mit ígér? És milyen biztosítékai vannak? Milyen garanciákat kapunk ígéreteikre nézve? Manapság minden lejár rövid idő alatt. A garanciák is, a szavatossági idők is. Elévülnek, elavulnak a dolgok. Az ígéret puszta szó marad, tartalom nélkül.

Egy marad a nagy kínálatban, egyedül. Századokon, évezredeken át fennmaradt, és túlmutat ezen a kavalkádon. Elcsépelt? Unalmas? Már ezerszer hallottuk? De meghallottuk igazán?

Nincs rajta kívül senki más.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.

És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsétek meg a közeli és távoli jövőt.

Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok a tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!”  Ézsaiás 44:6-8

Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kívül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ézsaiás 45:5-6

Mert így szól az Úr, aki az egeket teremté; Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákob magvának: hiába keressetek engem! én igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak.

Gyűljetek egybe és jöjjetek elő, közelegjetek mind, akik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, akik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, aki meg nem tart!

Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.

Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!

Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!

Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragusznak.

Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izraelnek egész magva!  Ézsaiás 45:18-25

És FELTÁMADÁSA a garanciánk.

És az Ő neve: Jézus Krisztus.

És az Ő neve Isten Igéje.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr728199928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása