Valamikor női szerepeket is csak férfiak játszhattak. Ma már nyílt színen szeretkeznek. Shakespeare még csak tükröt tartott a világ elé. Ma már nem maradsz, aki voltál, egy színházi előadás után. Beavattak.

Fejlődésünk régóta zajlik.Thália egész embert követel. Az áldozati oltáron emberek lelkei-testei.Hozzá száll a füst. Színház az egész világ. Tháliának sok arca van. És gyönyörűket hazudik nekünk. Felemel, fantasztikus látomásokba ragad, majd kizsigerelt, csontra fosztott tetemeinket lehányja a föld színpadáról. Nincs menekvés. Madárrajokban repülünk a befedezett ég alatt.  A szabadulás útja pedig se jobbra, se balra, se föl, se le, csak befele vezet. A kiút bennünk. Megtalálni a labirintusban a kijáratot, bele kell merészkednünk. Amíg eljutunk addig az összecsomósodott, gubancolt, kötözött, meggyötört dobogáshoz, a szívünkig.

És ott kiderül, becsapott minket. És akkor kiáltunk, mint Jónás a cet gyomrából. És meghallgattatunk. Eljön a szabadulás órája. Kivettetünk a partra, a világ tetejére. Még Ninive is haladékot kap. Fejünk fölé felnő a tök.

Így szól az Úr.

És az időnek határt szabott.

2016-09-02