Mindennek van már napja, / csak a te napod késik! / Félrenézted a naptárt, /a tiédet ma intézik./ Nincs hozzá közöd? ejnye, / kivel töltötted el? / Nem voltál ott, a jelen / nem ért el, nem érdekel? / Benne vagy pedig mindig, / neked van most napod, / magad nélkül csak nem fogsz / eltölteni egy napot! 

Bosszankodva hallgatjuk, hogy már egy közönséges napot sem tud eltölteni az ember, mert minden napra kitalálnak valamit, amit aznap ünnepelni kell. Valakik összevernek két cintányért és máris napja van valaminek. Az ember összekeverte az időket a napokkal. Mert a „mindennek megvan a rendelt ideje” tudásban benne van mindennek a megérdemelt és kiemelt jelentősége, anélkül, hogy kötelező címkéket kellene aggatni rá. A salamoni bölcs megállapítások úgy simulnak az életünk menetébe, hogy nem hagynak bennünket ki belőle. Fölemelnek szívet melegítően, vagy szomorítón a történésekhez. Benne vagyunk a születésben, elmúlásban, örömben, nevetésben, haragban, vesztésben, és ettől leszünk azok, akik vagyunk, anélkül, hogy idegen címkék fityegnének rajtunk, amiket majd a szél, ez a nem tudni honnan jövő, meddig és hová tartó, lesodor rólunk. Azokban a napokban...,  amikor megszülettem..., mikor megházasodtam..., mikor eltemettem....,  ezek nem egynapos élményei, hanem egy hosszabb szakasza életünknek. Hogy is tudnád egy nap alatt átélni, újra végigörvendezni azokat a nagy fordulópontokat, amikben egész életed megváltozott! Gazdagabb lett vagy szegényebb, fényesebb vagy elmosódottabb. A telés ideje határozza meg a történés mélységét, a történés mélysége szabja meg az ünneplés idejét benned. Felszabdalhatatlanok ezek az események. Csak kísérleteket teszünk az élményeink megőrzésére, újrafelelevenítésére. Ezt Isten jó előre tudta, ezért is parancsolta-mondta-tanácsolta nekünk, hogy az ünnepléseink ne legyenek rövidek, kutyafuttából készültek. Készüljünk azokra és emlékezzünk meg azokról a napokról, öleljen át az ünnep egy hetet legalább felkészüléssel, ünnepléssel együtt. Mert benne van ebben Isten öröme a teremtés felett, pihenése a hetedik napon, és benne van minden új dolognak a kihordási ideje, a megtörténés ideje, és a tisztelet, a hála, amit az ünnepre szólítónak adunk.

Az élet egyetlen hosszú nap. 

Ma, amikor halljátok az Ő szavát... – mondja Mózes. Minden napnak megvan a maga baja....aki örül, mintha nem örülne, aki szomorkodik, mintha nem tenné......akinek van felesége, mintha nem lenne... 

Az idő rövid, ezt is mondja az Írás. Csak miattunk, értünk van beosztva, hogy elviselhessük.Világra jössz, és nappalokat, éjszakákat élsz át életed napja alatt. Az életfolyamodban megesnek veled téged kiváltképpen megérintő eseményeid, mint a házasságkötés, egy gyermek születése, ami életed folytonosságával kecsegtet valamiképpen, de a te napod egy nap az ég alatt. Ez alatt, ennyi idő alatt van lehetőséged végigélni. Az örökkévalóságból kiszakított neked az Úr egy darabot, hogy megízleld, milyen is lehetne a tökéletes élet ott, ahol nincsenek már nappalok és éjszakák, és nap sem lesz, mert maga az Úr ragyog, akiben te is benne lehetsz. Földi életed csupán – de nagy CSUPÁN ez – egyetlen lehetőséged annak felismerésére, aki teremtett.

Ébredj hát föl. Nyisd ki a szemed, hogy meglásd, ki áll az ágyad-fekhelyed felett, mellett és még ezt is Ő tartja a tenyerén. Ő a világosság. És tudhatjuk, hogy nem fér össze a sötétséggel. A nap és az éjszaka úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogy az Úr és a Gonosz. Ahol ott van az Úr, ott megszűnik a sötétség. Ahol süt a nap, eltűnik az árnyék. Ha szívedben kisütött, nem lesz több éjszakád.

Ezért leginkább a szívedre vigyázz. 

2017-04-24-Nászta Katalin