Az istenhit gyakorlatilag tiszta cselekvés. A világnak abban a részében, ami körülvesz, megtenni azokat, amikre a szíved indít, a hited feljogosít. Átrendezed magad körül. Amerre mész, visz a meggyőződés lendülete átformálod magad körül a térben az erővonalakat. Láthatatlanok ugyan, de másokban is erőt indukálnak, és máris benne létezésed pecsétje az örökkévalóságban. Ez nem mond ellent előbbi állításomnak, http://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/2017/02/22/ertelmezo_kezi_szotarambol#more12281001

hogy az istenhit belenyugvás a változtathatatlan dolgokba. Az élettel kezdeni kell valamit, mert az élet már csak ilyen. Él. Hogy mennyire, azt az eredők átrendeződése minősíti. De cselekszik, mert ebből áll. Mozgás. Futás, forgás, lépdelés. Tánc, összeölelkezés. Taszítás, vonzás. Írás, olvasás. Ének, zenehallgatás. Tanulás. Odafigyelés. Munka. Még a mérlegelés is idetartozik. Megnézem, hol bújok ki, hova igyekszem, mit szeretnék, mit akarok és mivel rendelkezem. Mikor felfedezed, micsoda motor üzemelteti szíved dinamikáját, rendszeresen átléped a csodák határait. Kitágul, terjeszkedik, egyre nagyobb részt foglalsz el életedből. Innen érthető Jakab apostol mondata: a hited a cselekedeteidből látszik. (Jakab 2:20-26)