A tudatlanság idejét elnézi az Isten.
Íme egy mondat, amiben egy egész regény van.
A regénynek arról kell szólnia, hogy a tudatlanság nem jó, el kell nézni fölötte, tehát meg kell haladni, fel kell számolni. Ezt az időszakot némi ártatlanság jellemzi, amit védendőnek ítél Isten, de nem fenntartandónak. Meg kell szűnnie, hogy eljöjjenek a felüdülés idői… Az állapot tarthatatlanságának ki kell derülnie, ehhez be kell azt mutatni, és ezután felhívni a figyelmet a megoldásra.
Istenre jellemző mód ez a közlés. Ítél, miközben nem ítél el, csupán megítél. És fölkínálja a megoldást. Istenien, ahogy csak Ő teheti. Nem erőszakkal, hanem felhívással. Üzenettel. Szóval. Közléssel.
2018.08.24.
Nászta Katalin
