A lélek szeret elragadtatni, a szellem mindig józanságra vágyik, mégha ösztöneinkben is fészkel.

Azokat nem felejtem, akik sikereik ellenére megőrízték józanságukat - tudták, hogyan kell kezelni. A libikóka természet nem kedvez a gyenge gyomrúaknak, engem  mindig gyomorforgatott a magasra repülő hinta lejtő zuhanása. 

Nem lehet kikerülni a hintázás nyújtotta élményt, csak ha soha nem ülsz fel rá. Felkészülhetsz rá, ennyit tehetsz.

Mikor felfele szállsz, ostobaság lenne nem tudomásul venni a szárnyalást. Ijesztő, főleg, ha először ülsz rajta. Később már rezignáltabban repülsz, erőteljesebb a zuhanás emléke, nem engedi teljes átélését a felfele ívelésnek. Ezt nevezik józanságnak. Vedd számításba, minden időleges.

Persze, ostobaság volna nem örülni a sikernek. De túlzott jelentőséget sem kell neki tulajdonítani. Meg aztán a sikernek is vannak változatai. Minőségi fokozatai. Ezeket is jó ismerni, segít a túlélésben. Általában az minősíti, akitől sikerben részesülsz. Ez olyan nyilvánvaló, említésre sem méltó, de sokan nem ismerik. Ezért aztán növelik kijózanodásaik fájdalmait, mikor összekeverik a különféle sikereket.  

Mert a sikernek anyja van, bizony! Az anyának pedig neve! Dicséretben részesülhetsz otthon, tanulmányaid során, munkahelyeken, magasabb szférákban. Általában mindenki csúcsra vágyik. A csúcsok pedig, mint a hegyek, más éghajlat alatt leledzenek.

Nekem a legszebb példát a kertemben termő virágok kínálják. Van, amelyiknek nincs szüksége rám, és van, amelyik ollóra szorul. Végezetül mindent a nézőpont dönt el  A kertészé. A virág csak teszi a dolgát, mire kibújt a földből. Tündököl a tücsköknek. Hogy nézi nap, simogatja szél, itatja eső - más lapra tartozik. 

Azt hiszem, amikor a kertész fölébe hajolva beszívja illatát - mindketten megrészegülnek kicsit. A természet hintajátéka, a siker koronája, a józanodás egészséges igérete a jövőre nézve - megerősíti őket.