Mit ér az ember… ha ez vagy az megdicséri?
Most már szabályosan odafigyelek, ki dicsér. Mert ha azt látom, hogy az is tetszik neki, ami szerintem értéktelen, közönséges, hazug, felemás, vagy csak színvonal alatti – mindjárt megcsappan érdeklődésem, és a dicséret is a semmitérők kategóriájába kerül. Hiszen az minősít minket, amit szeretünk. Ami tetszik, amihez vonzódunk.
Nem is olyan rég kitiltottam egy embert az oldalamról, mert túltengtek írásaiban a közönséges, trágár kifejezések. Meg a szexualitás. Hirtelen sokan elpártoltak az oldalamtól vele együtt. Volt, aki figyelmeztetett is erre a következményre, amit szigorú hozzáállásom eredményez majd.
Azóta is gyakran gondolkodom ezen. Meg nem akadályozhatom, hogy úgy írjon, ahogy neki tetszik, ez nem is lenne jó. Ellenben kifejezésre juttathatom saját ízlésem, véleményem. Ki-ki a maga portája előtt seper. És ez így van jól. Csakhogy… mi van akkor, amikor a portám előtt egyre több olyan alak kóvályog, akikkel nem értek egyet? Mi lesz, ha rám törnek, és arra kényszerítenek, szeressem őket, vagy hagyjak fel az elkülönülésemmel? Mert vagy hasonulok, vagy eltűnök…
A tömeg vonzereje. Mikor ilyen kényszerítő hatásoknak engedve feladja az ember önálló vélekedését. Mert kevésnek érzi magát a sokasággal szemben. Mert hangja alig hallszik a tömegben. Mert már megkülönböztetni sem lehet az egyént abban…
Bátorság kell a legkisebb ellenálláshoz is. Patetikusan hangzik, de igaz: érdemes belehalni a meggyőződésedért való kitartásba. Különben még a sírhelyed is a tömegben kap helyet. Nem, mintha vigasztalná ez a már elköltözöttet, de az üvöltő, ricsajozó, hangos, vagy lelkendező ízléstelenségből jobb kimaradni. Maradjon a falak között, ami oda tartozik, ne kerüljön ki a placcra a személyes szexuális élet. Ha emberekhez méltó módon akarunk élni, ne gyakoroljuk szexuális életünket a piacon, az utcán, a világhálón. Mert gonoszul agresszív, nem mint az ilyen szemérmetlenségek ellen tiltakozó prédikáció.
„Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolataiimat elrejted magadnál,
2. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3. Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4. Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6. Mert az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7. Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzst a tökéletesen járóknak,
8. Hogy megőrizze az igazságnak útjait, és kegyeseinek útját megtartja.
9. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó utat.
10. Mert bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12. Hogy megszabadítson téged a gonosznak útjától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13. Akik elhagyják az igazságnak útját, hogy járjanak a sötétségnek útjain.
14. Akik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15. Akiknek ösvényeik görbék, és akik az ő útjaikban gonoszok.
16. Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hízelkedik,
17. Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18. Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útjait.
20. Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21. Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.” (Példabeszédek 2:1-22)
„E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval.” (Példabeszédek 30: 18-19)
Nem véletlenül írja ezt a végén. Nem tudhatjuk, nem ránk tartozik, ez két ember személyes titka.
