megrázom még egyszer a földet

hadd lássam ki tud megállni rajta

megráztál Uram, a földed

majdnem kicsúszik lábam alól

de nem ez rémiszt, ijedelmem

az a földrengés, ami belül, bennem

ráz föl mindent és hordaléka

eddigi életemnek följön

mint sárörvény a vízből, hogy magába nyeljen

és megrázta az Úr a földet

megrendültek az addig állók

futottak a hasadéktól messze az ijedt álmok

mikor az ébrenlétbe vizes

homlokkal, hideg verejtékben úszol

és nem tudod, a föld, a levegő

vagy mi mozog, hogy szédülten

csapódnak össze-vissza a gondolatok

a lelkiismeret háborog

egyes szám harmadik személyben írok

már ő vagyok, nem is te vagy én

az elrendelt földindulásban

elszáll minden addigi remény

semmi sincs utána, hát nem is fájhat

hinnéd, ha volna még benned alázat

nem maradt lehetőség már csak ez

ha nem lehetek én, te nem lehetsz te

ő kell lennünk, ő-vé kell válnunk

hogy megússzuk haragját és nála

menedékre találjunk

2020-07-30