Amint a vers is annyit jelent számodra, amennyit ki tudsz olvasni belőle, a festmény, képzőművészeti alkotástól is annyit kapsz, amennyit meg bírsz látni benne. Figyelő szemek, egyengető kezek segíthetnek, utat mutatva, merre keresgélj, nézelődj, erre jók a baráti felhívások, könyvrecenziók, képelemzések – de megragadni benne azt, amitől számodra jelentékeny lesz, csak te vagy képes.
A képzőművészeti alkotás egy önálló novella, dal – elmélkedem most róla. Valamit elmesél, valamire rámutat és általában mindig többet mutat magából, ha gyakrabban vagy figyelmesebben megnézed.
Így voltam-vagyok Kazinczy Gábor alkotásaival is, akit most fedeztem fel magamnak, baráti kapcsolatok révén.
Temesváron született, jó régen, 1942 áprilisában, már 78 évét is betöltötte. Elvégezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Feszt László és Kádár Tibor tanítványként, majd a temesvári Állami Német Színház és Állami Magyar Színház díszlettervezője lett. „Litográfiái, illusztrációi, tárgyi jellegű konstruktivista munkái saját felfogása szerint gondolat-centrikusak, a korszerű művészet funkcionalitását vallja” – olvasom róla a Wikipedián. „Konstruktivista, expresszionista formáit gondolatgazdag tartalommal tölti ki, létkérdésekre keres választ. A térszerkezetek tanulmányozásából származó eredményeket, a monumentális művészet eszközeit színpadképein és grafikai alkotásain egyaránt hasznosítja. 1965-ben a Dobrudzsa, 1967-ben a Sulina grafikai képciklusokban dolgozta föl a román tengerparton, ill. a Duna-delta vidékén szerzett élményeit. Ezután Dózsa Györgynek és parasztháborújának állított emléket a hely szellemét, Temesvár történeti színterét megidéző, 1514 c. sorozatában. E sorozatokat litográfiában alkotta meg, később a rézkarc és rokon technikái foglalkoztatták. 1983-tól a Cantata profana-, 1988-tól a Kalevala-sorozatot készítette el. Bartók-témákat is földolgozott. Számos színpadtervet készített és kiadóknak illusztrált. Írt kritikát, kisesszét, behatóan foglalkozott a jelenkori művészet kérdéseivel. ” – írja róla az artportál.hu (https://artportal.hu/lexikon-muvesz/kazinczy-gabor-2507/)
Megkerestem a neten fellelhető munkáit, ahhoz, hogy kiderüljön: kedves kolleganőmnek tulajdonában is van pár kép tőle. Lefotóztam őket, nyilván nem lettek annyira professzionális felvételek. Viszont megismertem egy művészt, akinek a képeit tovább szemlélve, mint egy átlagos és gyorsan lezajló képkiállításnyi időintervallum alatt lehetséges – felfedeztem a mélyen gondolkodó, a kor abnormitására de szépségeire is érzékenyen reagáló művészt.
„Képzőművészeti írásait az Utunk, Korunk, A Hét, Előre, Új Élet, Szatmári Hírlap és a temesvári Szabad Szó közli, utóbbi hasábjain Hazai alkotások a Bánsági Múzeumban, Alkotóműhelyben és Egyiptomtól a pop-artig c. rovatokat vezette. A Kriterion és a Facla Könyvkiadó megbízásából könyvborítókat tervezett és illusztrációkat készített Endre Károly, Franyó Zoltán, Zaharia Stancu, Franz Liebhard, Horváth Imre, Károly Sándor, Toró Tibor, Anghel Dumbrăveanu, Nikolaus Berwanger, Bárányi Ferenc, Kiss András, Mandics György és M. Veress Zsuzsanna köteteihez; feltűntek Gogol-, Karinthy- és Villon-illusztrációi is”- folytatja az artportál(Murádin Jenő, Fándly Edit).
Az 1989-es fordulat után áttelepült Magyarországra, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusaként dolgozott majd a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának docenseként folytatta tevékenységét. A kolozsvári Barabás Miklós Céh, a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete, a Magyar Festők Társasága és az MAOE tagja.
Díjat nyert díszletterveiért 1982-ben Brassóban, 1983-ban Temesváron, számos kiállításon vett részt, (Budapest; Lazarevac (YU); Szabadka (SRB); Szeged;
Székelyudvarhely (RO); Székelykeresztúr (RO); München (D); Temesvár (RO) Landshut (D); Debrecen; Temesvár (RO); Pécs; Kiskunfélegyháza; Waldinger (HR); Barcs; Szekszárd; Simontornya; Kaposvár; Paks; Arad; Kolozsvár; Miskolc; Dunaszerdahely.
Jelenleg Orfűn élnek a feleségével. 2017-ben itt is bemutatta műveit. Ezekből a képekből válogattam.
(Nászta Katalin)
