Orbán, Vidnyánszky, Gyurcsány, SZFE - és az Isten
Nem értek egyet a világunkban, országunkban zajló küzdelmekkel, amik egymás ellen és egymás fölé akarnak kerülni – se jobb, se baloldallal.
Gyurcsány fenyegető kijelentéseivel kiírja magát az emberséges közegből. Orbán Isten ne akarjon lenni. Vidnyánszky puhul, de nem képes ellenállni a hatalom csábításának. Megindult bukásának folyamata.
*
Ami a színházi világban zajlik... Erkölcsileg a liberális oldal lezüllesztette a - régen általam is hitt - szabadság nevében, amivel azonban az ember nem tud élni. A jobboldal nálunk pedig eltolódik egy szabadkőműves magyar pártus tudatba, amivel magának vindikálja a zsidóságtól Jézus Krisztust, hogy mindenki fejére ülhessen. És már benne is vagyunk a vallásháborúkban.
Az ateista, tudományos, felvilágosult világ ezt soha nem fogja tolerálni.
Ahogyan viszolyog tőle az egyszerű, mezei keresztény is.
Konszenzus nem lehetséges.
Marad a kiközösítés, vagy kimaradás. Mindkét hitnek (reflexiónak) megvan a maga érvrendszere. Sosem jár együtt a kettő. Kibékíthetetlenek.
Előnyben az egyszerű keresztény van, akinek nincs vesztenivalója, hiszen a hite már kiemelte őt ebből a világból. Egyedül a hitéért kell hadakoznia, hogy azt ne veszítse el. Minden más a világ ügye, dolga.
Elég a színháznak azt a feladatát teljesíteni, amit Shakespeare óta ismerünk.
A színházat nem lehet megreformálni, csak határokat szabni, meddig mehet el a játékban. Amit a művész mindig művészete elleni merényletnek él meg.
A közelmúlt szocialista diktatúráinak gyakorlata szerint majdnem bele lehet pusztulni. A szigorító intézkedésekkel viszont csak a lázadást szítják. Ha meg parttalanná válik a mindent lehet, és a korlátoknak az emberi önmérséklet sem szab határt, akkor a józan, életszerető, békességre vágyó ember kiutálkozik a színházból, ahogy sokan tették, teszik is. Akik meg most szeretnek bele, azoknak az lesz a normális, ha semmi sem az. Ennek annyira beláthatók a következményei, hogy igazán senki sem kívánja. Ha mégis, csak divatból. Vagy ha mégsem, és ilyen szabados szabadságra akar berendezkedni, örök konfliktusra kárhoztatja magát magával az élettel.
Eközben pedig a világ halad előre a rendelt útján a vég felé.
Csak a vak nem látja.
