Verebes István új könyvéről* jutott eszembe, amit még nem olvastam végig.
Valószínű sokan meghaltak azok közül, akik szerették, értették az általam is szeretett színházat. Irodalmat. Verseket. Valószínű hamarosan nem lesz kinek játszani, írni, mert nem lesz rá értő szem, fül, agy. Kihalnak. Az új időket, ha lesznek, nem az jellemzi, hogy kiássák a romok alól a múlt értékeit. Nem ezzel kezdik. Nekik újat kell építeniük. Ha nem a földre, akkor a „felhő(k)be”.
Nem tudni meddig marad meg ilyen helyen, állapotban, állagban bármi. De minden eddigi „alapnál” bizonytalanabb, instabilabb. Ha az emberiséget ilyen gyorsan meg tudja tizedelni egy vírus, milyen pusztítást képes művelni az éterbe mentett infrastruktúra hirtelen megsemmisülése?
