Bölcsességet attól kell kérnünk, akinek van. Hiába fordulunk ahhoz, akinek nincs tapasztalata. Nézd meg a világ „fejeit”, kinek milyen élete van, azután fordulj hozzájuk ügyeidben.

Hogy tudna tanácsot, netán törvényt is adni-szabni az, akinek abban nincs élettapasztalata?

Akinek nincs családja, hogyan érthet hozzá?

Aki nem tanult, mit foghat fel a tudományból?

Puszta ráérzés ideig-óráig segíthet ki a bajból. De élj a problémával, szembesülj naponta vele, azután oszd meg tapasztalati bölcsességed róla.

Mit mondhat neked az, aki soha nem szült, nem nevelt gyermeket, hogyan kell csinálni?

Mit tudhat az, aki soha nem ácsolt háztetőt fából, hogyan fogj neki? Aki nem ismeri a fúrás-faragás szabályait, nem ismeri a fa tulajdonságait, nem volt tanítója nebulóknak, nem varrt fel egy gombot egy ingre – hogyan tudná megmutatni? Ki minek nem mestere, annak hóhéra. Magához ragadja az iparűzési engedélyt a jogosultság megszerzése nélkül. Engednéd autót vezetni a hároméves gyereket, benne ülvén egész családoddal – hadd száguldozzon 200-al az autópályán?

Ne adj tanácsot családi vonatkozásban, ha soha nem vezettél családot. Akinek nem volt felesége, gyermeke, aki folyton lecserélte őket, aki nem ismeri a család vezetésének gondjait-problémáit, nem lett úrrá fölöttük, nem oldott meg semmit, nem tanult – tanító sem lehet. Aki nem ül be az iskolapadba, az nem lehet magiszter. Nem lehet tudós. Kontárokból nem kérünk.

Kérdés sem fér hozzá: aki diákként fellázad az oktatási rendszer ellen, akiben meg se születik a tisztelet az elődök munkája iránt, abból tisztelt mester sem válhat.

Ha nem becsülöd a hatalmat, hogyan remélsz magadnak? Milyen hatalom az, amit mástól elrabolva gyakorolsz? Jól értsd a szavaimat. Aki semmit, senkit nem tisztel azt senki sem fogja. Az ellen maguk a dolgok is fellázadnak. Nem simulnak keze alá, nem engedelmeskednek úgy, ahogy szeretné. Ahhoz előbb meg kell ismerni a dolgok természetét, meg kell tanulni bánni velük, ehhez pedig idő és személyes gyakorlat kell – nem elég olvasni róluk.

Próbálj meg faragni, anélkül, hogy ismernéd melyik fa mire való, milyen tulajdonságai vannak, mire használható. Semmire sem mész vele, de hozzánemértéseddel tönkre tudod tenni a nyers anyagot.

Ne adjon tanácsot olyan európai vezető, akinek nincs családja – az ilyenből jó vezető sem lehet. Aki nem nevelt gyermeket, nem is akar, tagadja a család fogalmát is, ne prédikáljon családvezetésről. Ne tanítson, aki maga nem vezet családot, legyen az akár pap. Az írás is arra biztat, az vezessen gyülekezetet, aki előbb elbír a saját családjával, kipróbált családfő. Ha nem bírsz otthon fegyelmet, rendet tartani, ha nem vagy otthon bölcs, szerető családfő – mire számíthat tőled egy ország? Ha nincs olyan bölcsességed, mint Salamonnak, aki igazságot tett a gyermek fölött vitázó asszonyok közt, ne adj parancsokat, mert ölni találnál s még vállat is vonnál utána, hogy nem tehetsz róla… Maradjon mindenki a maga kaptafájánál, amellett, amit kitanult, amiért megszenvedett, amit elsajátított, aminek ismeri  csínját-bínját. Ne engedjük át hóhéroknak sem a családot, sem az országot, sem a jövőt. És ne mutogassunk ujjal egymásra, mint a gyermekek, akik nem tanultak meg még semmit. Tegyünk rendet előbb a magunk háza táján. És ha sikerült, utána adjunk tanácsot annak, aki kér. Kéretlenül pedig ne osszuk az észt azok között, akik fel se fogják, mert híjával vannak belőle.

(nk)

2021-09-22