Nem tetszett, mikor beleavatkoztak a kormány részéről a Nemzeti Színház életébe. De jól tették.

Az sem tetszett, hogy kinevezték Vidnyánszkyt az SZFE élére.

De ezt is jól tették.

Nem tetszett, mikor a diákok fél évig fellázadtak, (horribile dictu: tanáraikkal együtt!) a váltás ellen és tüntettek, amikor még azt sem tudták jóformán, miből áll a színjátszás, hiszen még csak kóstolgatták a dolgot. Rosszul tették.

Nem tetszik, ha felülről beleavatkoznak az oktatók munkájába és felülbírálják azt – de már szükség van rá, sajnos. Ez a generáció olyan elszabadultságban nőtt fel, szocializálódott, hogy csak a személyes sikerének érdekében képes erőfeszítéseket tenni, nem ismeri az önfegyelmet, a keresztény tisztességet, a hűséget, a tisztaság szépségét, értékét, nincs Istenfélelem benne, ez a balliberális mentalitásból teljes mértékben hiányzik.

Képes feláldozni egy országot az idegenek nagylelkű befogadása árán. Kapitulál, még csak nem is küzd azért, ami az övé.

Megfenyegeti a józanul élő és gondolkodó nemzetféltőket.

Semmibe vesz minden tekintélyt.

Embergyűlölő.

És sajnos neki áll a zászlórúd, ahogy elnézem a világot.

Egész Európa, Amerikával, talán az egész világgal együtt – itt-ott fehér és még reményteljes foltokkal – besötétül, fejére húzza az eget, Istent kihazudva a mindenségből. És ezzel együtt minden emberséget.

Nem voltam én sem Fidesz-párti, sem más párti, mert a kereszténység nem pártoskodásra, hanem konszenzusra tanít.

De most Orbán Viktor és a pártja mellé állok. Ő egy kis ország, kis miniszterelnökeként felvállalta a kereszténységet, amit forradalmakkal vagy anélküli rendszerváltásokkal ki akarnak végleg seprűzni a világból.

Nem fog sikerülni. Még ha bele is rokkan, bele is hal, ha meg is ölnek sok keresztényt.

Mert Isten Úr. És a Fia az Urak Ura, Királyok Királya.

Visszajön.

Hogy állsz majd elé?

Bocsi, ne haragudj…? Attól tartok, már nem lesz időd kimondani.