mikor megtudtam hogy van isten

aki mindent tud rólam

azt is ami még nincsen

és nem irtózik

de szeret

és hallani szeretne

olyan mély megnyugvás töltött be

mint a tenger mikor nyugodt sima szélcsendes

apránként ismertem meg

cseppenként oltotta szomjam

mint a betegét aki lábadozik

csak még nem tud róla

kicsi biblia volt az első amit forgatni kezdtem

ültem a vonaton hazafelé és olvastam

légbuborékban éreztem magam tőle

elválasztott attól amiben addig voltam

mintha valami bűnt követnék el

úgy figyelt a gyanakvó világ

korán tapasztaltam idegenné vált leheletét

amikor csak mentem az utcán

mondhatatlan boldogság volt mellettem tudni őt

mint első szerelmes titokban viseltem 

úgy őriztem szavait szívemben

és lassan építeni kezdte bennem templomát

amiről akkor még nem tudtam hogy elrejthetetlen

(nk)

2022-01-25