/kórisme/

„jó könyv az a biblia, akkor is, ha a polcon van

ha már egyszer elolvastad, megismerted

kegyelem nyomorult állapotodban 

hogy olyannak teremtett, hogy felismerhesd” - (nk)

aludnék, de csak ülve sikerül egy-egy kicsit

fekve pár percig csak jobb oldalamon

felülök, kiegyenesítem a hátam, a térdemre támaszkodom és mély lélegzeteket veszek óvatosan, hogy ne fulladjon köhögésbe

de belefullad, kínlódom, hogy ne zavarjam az alvót

ettől befeszül a szervezetem, kisebb pánik lesz úrrá rajtam

most döbbenek rá, milyen pusztító erő a félelem

össze van kapcsolva a gyomrom, a tüdőm, a derekam, a karom

végre felszakadozik a lerakódás, pillanatokra megnyugszom

látom magam előtt a tüdőrózsáim, hogy szenvednek

jelzéseket küldenek, ingerlik a torkom, légcsövem

s a testem úgy engedelmeskedik ahogy elő van írva

felül, vele együtt én is, vagy fordított sorrendben, de mindenem összefügg

csodálatom mélyül, mennyire pontosan ki vagyok találva

nincs erőm nevetni, örülök, hogy levegőt kapok

csak tüdőgyulladás, de a tudás máris súgja, nem biztos, bele lehet halni

de nem ez a legnagyobb problémám, hanem élni ilyen állapotban

bevillan hány emberért imádkoztam, azt hívén, azonnal megszabadul kínjaitól

és csalódottan kullogtam el, hogy nem a szemem láttára történt

pedig tudtam, minden dicsőség az Úré

mégis, azt tanultam magamnak a bibliából, hogy meg kell gyógyulnia, ha hisz

de az Úr útjai kifürkészhetetlenek és ez jó, bármennyire is nehéz

kegyelem által erősödik a szív, szükségem van a nyomorult állapotra

hogy felismerhessem

minden ízem-porcikám egységben működik, nem von vállat részvétlenül szervesen hozzám tartozik

a légcsövem is fáj, mikor köhögök, a gyomrom nyomja a szívem, a derekam kiegyenesedik, hogy kiszabaduljon, ami beszorult a tüdőm, nyelőcsövem közé valahova a testem bugyraiba

csak tapogatózik az orvos is, hogy segíthetnénk magamon

eközben az Úr a lelkemre beszél

más megvilágítást nyer a beszéde, tagjaim együtt küzdenek értem

ha fáj az egyik, fáj a másik is, nem marad tétlen

mozgósul a lelkem, szól nekik, s a test a megfelelő irányba mozdul

szerveim összefognak, ki tudom fújni az orrom, felköhögök

fokozatosan szabadul tüdőm, légcsövem

hát valahogy így lehet egymást szeretnünk, kik az Úr megváltottjai vagyunk

beteg szerveim tanítják a régi leckét nekem, hogy felfogjam, a gyülekezés célja ez

milyen csodálatosan ki vagyunk találva

az el nem hagyván azt  parancsa most világosodik meg igazán,

hogy egymás nélkül sötétben vagyunk, ahogy írja a költő

és irgalomra van igazán szükségünk, hogy megessen a szíve valakinek,

de hogy tudna megesni, míg maga nem esett ilyen állapotba, hogy felfogná

Egyek legyenek az Úrban, nincs különjárat

és ha azt mondja, amit mond, akkor is jó megfogadni, ha nem hiszed

a hitetlen Tamásnak is bizonyságot adott

és a kissé különc, de az Úr által szeretett Jánosra is azt mondta Péternek

ha akarom, hogy ő megmaradjon, mi közöd hozzá? te kövess engem

és a gyomrom, tüdőm, nyelőcsövem, karjaim, lábam szó nélkül összefognak

hogy megszabadulhassak a külvilág piszkától

ez a felismerés a kegyelem

 2022-02-17