azokból lesz valaki

költő kutató repülő ember

akik nem tudnak belenyugodni

abba, ami van

akik mindig játszanak

nem vesznek túl komolyan semmit

nem pusztulnak bele abba

hogy a világ megváltoztathatatlan

mert játékból lényegében minden lehetséges

hát felhőt hazudik az égre

ha süt a nap és fordítva

de nem vesznek túl komolyan semmit

nem abba görnyednek bele

hogy a világ rájuk szakad

kibújnak alóla, mint a gyerek

aki bújócskázik

s hát fogd meg a szellőt, ha tudod

zárd be a gondolatokat

ilyet csak ő tud egyedül

a költő, aki lódít nagyokat

a világ képébe kacag

és összekeveri a színeket

és fel- , meg kifordítja a zugokat

és belerúg a labdába, ha az eléje szalad

nem hagy ki semmit, ami tetszik

nem felejt semmit, ami jó

s a rosszat is arra használja

kifordítani s megmutatni a valót

szabad a költő, ő egyedül

s a festő, a bohóc a nagy

nem félnek a királyoktól

és nem adnak semmit a parasztnak

befoghatatlanok

körmöl, ahova bezárják, sitten

nevet a sírón, üzen a szélfalakon

telesírja örömével, viszi hírét Istennek, akit tagadnak

az ő lelki képmása ő itt

nem húzza be fejét a hatalmas előtt

fityiszt mutat mának, tegnapnak

a holnap főhőse ő, a jelenből

üzen előre, öleli a múltat

kibányássza, amit elástak

felemeli betűivel a holtakat

nincs titok előtte s ha volna

csak másik költő értheti

kivel a mindenen osztoznak

2022-05-05